Illusztrálta: © Molnár Viktória

Hullanak a levelek,
így köszöntik a telet.
Búcsúzik a morcos ősz,
csak még kicsit elidőz. Tovább olvasom...

© Szabóné Kun Éva illusztrációja

No, ekkora csetepatét meg haddelhadot sem látott még a gyerekszoba! Tovább olvasom...

© Kóródy Zita illusztrációja

Hull a hó és hull a hó,
kucsmában jár télapó,
rázza, rázza a nagy fát,
rád szórja a zúzmarát,
a vörösbegy néz, csak néz
örvendezve fütyörész,
az aprócska ökörszem,
azt mondja, hogy élvezem,
illeg-billeg a cinke,
felkészült ő a télre,
sopánkodik a kakukk,
jaj micsoda balamukk,
riadót fúj fakopáncs:
– mert ő télen is jó ács,
azt üzeni: “megoldom,
ha fészked szelel, befoldom”,
esemesezik a pék,
lassan befagy mind a lék,
sok kenyeret vegyetek,
nehogy megéhezzetek,
ingyen adom, nem drága,
víg madárfütty az ára,
csipegetni legyen mit
a fészkekben tavaszig. Tovább olvasom...

© Gebhardt Nóra illusztrációja

– Nem értem, miért nincs hó! Hamarosan karácsony lesz, ilyenkor már javában havazni szokott – dohogott a bajsza alatt Ficere, a nyuszi, miközben húzogatta maga után a szánkót a sűrű avaron. – Eszembe sem jutott utánanézni, mielőtt elindultunk, annyira biztos voltam a dolgomban. Tovább olvasom...

© Molnár Orsi illusztrációja

Olyan csöndes téli éjszaka volt, hogy hallani lehetett, amint a hópelyhek eggyé válnak a több centi vastag hótakaróval, amely beborította a hegyeket, utakat és a háztetőket is. A csöndet csak egy-egy kóbor kutyaugatás törte meg, azok sem a holdat vagy a csillagokat ugatták, valami mást érezhettek… valami megmagyarázhatatlan békét, mely az egész falut ellepte a hóval és a füstölgő kéményekkel együtt. Tovább olvasom...

Illusztráció: Szert-Szabó Dorottya

Tomi, amint felébredt, kipattant az ágyból, az ablakhoz rohant, és kitekintett rajta. A kertet vastag hótakaró fedte, de néhány apró hópihe még mindig szállingózott az áthatolhatatlannak tűnő felhőkből. A kopár fák most csillogó, fehér bundát viseltek, ágaikon néhány madár didergett élelemre vadászva. A garázs ereszéről hosszú, vaskos jégcsapok csüngtek alá, mintha Télanyó oda lógatta volna fel a frissen öntött cukornyalókákat. Tovább olvasom...

© Dani Orsi illusztrációja

Hajdanán, az idők kezdetén, amikor még csak a tündérek éltek a Földön, béke és harmónia uralkodott mindenfelé. A tündérek ültettek virágokat, fákat erre a kietlen, akkor még fiatalkorú bolygóra. Ők szórták el az első fűmagvakat, amelyeket aztán minden nap gondosan megfésültek a szél segítségével. Tovább olvasom...