© Vajda-Kovács Ágnes illusztrációja
Egyszer volt, hol nem volt… Sok-sok évvel ezelőtt a hatalmas lápon túl, a tölgyfaerdő keskeny ösvénye mellett, egy óriásira nőtt, odvas fa tövében találtam egy ütött-kopott, ám mégis csodálatos könyvet. Abban olvastam ezt a mesét.
Illusztrálta © Gerendai Éva
Bóbitát növeszt a pitypang,
a gyöngyvirág csilingel,
tavaszi virágvarázslat
esőimát énekel.
A vers meghallgatható itt, elmondja Mészáros Andrea:
© Rózsás Melinda illusztrációja
1.
Röppen a lepke, duruzsol a méh,
dong a darázs és zümmög a légy.
Éled az erdő, hangos a rét,
pergeti a tücsök hegedűjét.
© Tóth Babett illusztrációja
Vége a nyárnak, hűvös az éjjel,
kurta a nappal, spórol a fénnyel.
Ősz ecsetétől sárgul az erdő,
oly sok a munka, szorgos a festő.
Fákon a zöldet elmaszatolja,
tölgy levelét meg összesodorja.
Kéri a felhőt, hozza a záport,
rozsdaszínűvé mossa a távolt.
© Márkli-Kemmer Gabriella illusztrációja
Ősz ördöge lett a hunyó,
varjúcsőrben lyukas dió.
