Nagy János: Álomtündér (vers)
Nap sugara aranyszárnyon repül feléd,
játszik neked mesébe írt álomzenét,
tündér oson fényruhában a ház fölött,
pajkos kedvvel a kéménybe beköltözött.
Nap sugara aranyszárnyon repül feléd,
játszik neked mesébe írt álomzenét,
tündér oson fényruhában a ház fölött,
pajkos kedvvel a kéménybe beköltözött.
A vers meghallgatható itt:
A mese meghallgatható itt:
A mesét felolvasva meghallgathatjátok itt:
Álmomban egy tündért láttam,
repült, táncolt tündérszárnnyal,
pörgött, forgott, nevetett,
átfestette az eget.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl és az Üveghegyen is túl, volt egy kis sziget, amelynek Szívország volt a neve. Ezen a szigeten élt egy boszorkány. Úgy hívták, hogy Sztella. Sztellának két jóbarátja volt: Néró, a beszélő fekete macska és Emma, a jószívű kis tündér.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó, akit a tündér- és manótársadalom egyszerűen csak Unatkozó Boldizsárnak nevezett. Ezt a nevet azért aggatták rá, mert szegény folyton csak unatkozott. Minden tündérnek és manónak megvolt a feladata. Mindenki talált magának megfelelő elfoglaltságot, Boldizsár pedig állandóan arra hivatkozott, hogy ő is azt akarja csinálni, amit a többiek, csak mindig megelőzik őt.