Kállay Sándor: Zápor (vers)
Száz kicsi felhő
úszik az égen,
száz kicsi szellő
kergeti éppen.
Száz kicsi lepke
nézi kacagva,
hajlik a fűszál,
porszemek rabja.
Száz kicsi felhő
úszik az égen,
száz kicsi szellő
kergeti éppen.
Száz kicsi lepke
nézi kacagva,
hajlik a fűszál,
porszemek rabja.
Csipp csepp, cseppen,
csobban, csurran,
búvó patak
földből buggyan.
Ér lesz belőle,
érből patak,
patakok folyót
duzzasztanak.
Folyók torkollnak
tengerekbe,
s őket óceán
fogja egybe.
Vizei napba
kívánkoznak,
párafelhővé
párolognak.
Felhőből zápor
hull a földre,
cseppek pottyannak
tündökölve,
utat lelnek
mélység felé,
forrás magvába
futnak belé,
és máris csipp csepp,
cseppen, csurran,
búvó patak
ismét kibukkan.
Szüntelen tart
vándorlása,
kincsünk, vizünk
körforgása.
Örömteli pillanat,
minden nap a pirkadat,
aranysárga sugara,
melegségét szétszórja.