Péter Tímea: Ahogy Anya szeret… (vers)

Figus Tomsics Anita illusztrációja

Úgy, ahogyan Anya szeret,
Nem tud más szeretni.
Csak ő tudja a kenyerem
Épp finomra kenni.
Ő tudja, hogy hol a zoknim,
Ő veti az ágyam,
Ha elesek, ő köti be
Vérző kezem s lábam.
Ő tudja az esti mesét,
Nem csak egyet, százat.
Jelenléte otthonná tesz
Akármilyen házat.
Ő tudja, hogy mitől félek,
És hogy milyen bátor…
Iszkol, ami félelmetes
Néhány halk szavától.
Szeret mikor épp rám kiállt:
Indulás aludni!
Szája hangos, de a szeme
Úgysem tud hazudni.
Szeret, mikor épp mosogat,
Szeret, mikor fáradt.
Egy csoda a simítása,
Elűzi a lázat.
Szeret, hogyha épp rossz voltam,
Vagy ha szépen játszom.
És betakar éjszakánként…
Megérzi, ha fázom.
Megvigasztal, hogyha sírok.
Jó vele nevetni.
Ölelése arra tanít,
Hogy kell majd szeretni. Tovább olvasom...

Read More

Juhász Magda: Túrós rétes, mákos rétes… (vers)

© Kocsis Rózsa illusztrációja

Túrós rétes, mákos rétes,
nagyon szeretem,
anyut mindig arra kérem,
hogy süssön nekem.
Így nálunk a rétessütés
véget sose ér,
alig fogy el a tányérról,
apu máris kér.
Nagyobb rétest süssél nekünk,
drága anyukám,
ha nem érsz rá holnap, akkor
majd holnapután.
Tudod, hogy mi az apuval
szerények vagyunk,
rétest enni is csak minden
másnap akarunk. Tovább olvasom...

Read More