Bujáki Lívia: Bolyhos nyuszi kalandja (verses mese)

Megjelent: 2017. július 30. Kategória: Bujáki Lívia, Mese, Vers

Volt egy nyuszi, neve Bolyhos. Csak egyszerű mezei, ki a répát, a lucernát és a krumplit szereti. Füle hosszú, szeme barna. Csuda gyors ő, gyerekek, és a versenyt a futásban felvehetné veletek. Selyem szőrén fehér foltok, ha veszély van, lelapul. Ilyen volt ő, ez a Bolyhos, ez a bájos nyuszi úr!

Csupa kék ég, csuda zöld rét, neki otthon a mező, hol a szélben a levél ring, s olyan, mint egy legyező. Hol a fecskék csivitelnek, és vadon nő a virág, s ha a napfény odasüt, hát odacsalja a csigát. Napraforgó fut az égig, és a gomba se kevés, s ha a kecskét kikötötték, jókedvűen legelész.

Történt egyszer, hogy e helyről Bolyhos nyuszi messze ment, karalábét keresett és finom édesgyökeret. Bármi apró, bármi pindur, becsült minden falatot, elmerülten kotorászott, kutatott és matatott. Mit se látott, zajt se hallott, szinte semmit. Na, de jaj! Mert az égen ott a karvaly… Szegény Bolyhos, nagy a baj!

Mert a karvaly arra gondol:

– A nyulat én megeszem!

Rajta, Bolyhos, mire vársz még? Nem tréfa a fele sem! Csőre éles, karma hosszú, s mint a villám jön feléd, megragad, ha nem vigyázol, és belőled lesz az ebéd! Uzsgyi, rögtön, szedd a lábad, s úgy ebédje nem leszel!

S az utolsó pillanatban lám, a kisnyúl felneszel.

Felneszelt és futni kezdett, úgy ahogy csak tőle telt, és csak az járt csöpp eszében, mit vessen be, milyen cselt?

Hisz a karvaly ravasz állat, ráadásul csuda gyors! Jobb tehát, ha elfogadja, ez a fájó nyuszisors? Mit csináljon? Hova bújjon? Milyen esély marad itt?

S rátalált a jó szerencse, mert meglátott valakit.

Erdő mélyről, fák közül egy jó barát, egy süni jött, néhány kósza falevél volt hegyes tüskéi között. Bolyhos nyuszi jól ismerte, látta már a kis sünit, éppen ezért azt is tudta, nem süni, csak úgy tűnik.

Úgy hívják, hogy Filofágusz, és bizony ő varázsló, bűvös pálcát hord magával, szeme színe parázsló. Szólni tud az állatokkal, s érti őket remekül, s talán azt is megsegíti, aki hozzá menekül.

– Segíts rajtam, Filofágusz! – szólt a nyúl. – Most mit tegyek? Már nyomomban jár a karvaly, itt köröz a fák felett!

– Hisz ez Bolyhos – szólt a mágus. – Emlékszem rá. Észrevett, mikor egyszer vadvirágért jártam be a réteket! Megmutatta, hol terem a közönséges iringó, mert Tappancsnak jó a szíve, pedig elég pirinkó!

– Kedves Bolyhos – mondta erre, – itt a pálcám énvelem, és a karvaly nem talál meg, se erdőn, se réteken! Segítettél s megsegítlek én is téged, no, ne félj!

Egy kis bűbáj, s a sün hátán eggyel több a falevél.

Jött a karvaly, s mondaná, hogy erre kit és mit keres, ám a kis sün elzavarja:

– Csúnya karvaly, hess, te, hess!

Így járt pórul az a karvaly, s így lett Bolyhos falevél. Azt beszélik ma is boldog, ott a réten, ma is él.

Itt a vége. S kicsi mesém tanulsága ez lehet: Mindig jót tégy másokkal és ők jót tesznek teveled.

Értékeld az illusztrációt: 12345 (58 értékelés, átlag: 4,62 out of 5)

“Bujáki Lívia vagyok, nagyon szeretek írni, már több versem is megjelent.” (a szerző bemutatkozása)