Donnert Károly: Állatkerti dalárda (vers)

Megjelent: 2017. november 9. Kategória: Donnert Károly, Hangos mese, Hivatásos illusztrátor rajzával, Vers

A vers (felolvasva) meghallgatható itt:

Állatkerti dalárdába új énekest kerestek,
Mert a kecske nem felelt már a szerepre, mek-mek-mek.

Kihirdette ezért rögtön Flórián, a direktor:
Meghallgatás lesz majd holnap, délelőtt fél kilenckor.

Izgatottan falta másnap mindenki a reggelit,
Érezték, hogy fontos dolog az, ami most közelít.

Aztán gyorsan összegyűltek mindnyájan a főtéren.
Bemutatom szólt Flórián, néktek Ágnes nővérem,

aki képzett zenetanár, s bár a szőrt nem tűri, de
a kedvemért mégis eljött tagnak most a zsűribe.

A portásunk még mellettem, a szemetek kit ott lát,
mi leszünk a dalversenyen a bíráló bizottság!

Nosza rajta, kezdjen neki valamelyik énekes,
Hány lába van, s milyen hosszú, abszolút nem érdekes,

S az se számít, jár vagy repül, húst eszik-e, vagy zabot,
Egy a fontos: gyönyörű szép legyen, ahogy dalba fog!

Nem is kellet több biztatás eztán a sok művésznek,
A színpadra egymás után felszálltak vagy felléptek

Elsőként is Malvin, a ló vágott ki egy nyihahát:
Kevés az, hogyha csak ennyit tudsz énekelni, nahát!

Szintén nem aratott sikert Floki majom mak-makja:
Gyakorolj még kicsit, fiam, jobban megy tán holnapra!

Mariska, a tarka tehén vígan bőgte: M-u-úúú!
Ettől lett a zsűri aztán csak igazán szomorú.

Jolánka, a szürke vadlúd így rikácsolt: gi-gá-gá!
Hagyd el lányom, mert elmegyünk bizony Isten, világgá!

Tyúk Jozefin se járt jobban, nem tetszett a „kotkodács”:
Reméljük, e csúf dal helyett telik tőled szebb tojás!

Begyét düllesztve a veréb fújta most hogy: fityfiritty.
Más véleményt, mint hogy pocsék, édes komám, el ne higgy!

Szól a disznó: De ez már csak szívhez hat, hogy: röf-röf-röf?
Olyannyira, Röfikém, hogy egyenesen szíven döf!

Gólya Gizi dala így szólt: Kilip-kelep-kipkelep.
Meglehet, de a kórusban számodra most nincs szerep.

Most a kacsa próbálkozott, azt sipítva: háp-háp-háp.
Nem rossz, csak két kilométert, hogyha lehet, menj hátrább!

Végül jött a bárány, aki így cifrázta: be-e-eee.
Elég! Nem kell már több fals hang az én szegény fülem-beee!

Egy szó, mint száz: a szigorú állatkerti ítészek
minden reménybeli dalost röviden elintéztek,

és már úgy tűnt, új tag nélkül marad majd a dalárda,
ámde ekkor az oroszlán jött be nagyot kiáltva:

Annyit mondok: kell e szerep mindenképpen énnékem,
és akinek nem tetszem, azt sajnálom, de széttépem!

Tessék tehát: Hörrrr-börrr-börr-görrr…! Így hangzik a dalocskám!
S válasszatok, mi kell inkább: megevés, vagy oroszlán?

Erre aztán minden állat tapsban tört ki izibe:
Nem vitás, hogy senki más csak éppen te kellesz ide!

A Bíráló Bizottság is futtában így szólt vissza:
Őstehetség vagy, Leókám, igazság ez, színtiszta!

Az oroszlán címe így lett „Dalárdai Énekes”,
csak a tagság fogyatkozik azóta, ez érdekes….