Dufek Mária: A törött bögre (mese)
A törött bögrét valaki a parkban hagyta. Este, amikor a város zajai elültek, kiváncsi hangyák másztak belé, de mivel semmi édeset nem találtak benne, odébbálltak.
Később bogarak jöttek, fűszálnak nézték, és csiklandós lábaikkal simán átgyalogoltak rajta.
– Milyen haszontalan vagyok – siránkozott a törött bögre. – Nemrég még gyermekek ittak belőlem, és vidáman szaladtak játszani, most meg várhatom a parkot takarító hölgyet, aki majd kidob a szemétbe.
Reggel ez a rettegett perc is elérkezett. A hölgy lehajolt és felszedte a riadt szilánkokat, de mielőtt kidobta volna őket, egyéb ötlete támadt.
– Szép fűzöld színe van – mondta. – Egészen illik a szemem színéhez –, és a zsebébe süllyesztette a darabokat.
Otthon aztán előszedte őket, megtisztította a portól, és egy gépecskével csiszolni kezdte őket.
A csiszolás fájdalmas volt, és veszteséggel járt, de a csiszolt darabok egyre szebbek lettek. Végül lukat fúrt minden egyes darabra és felfűzte őket egy láncra. Nyakába vette az elkészült ékszert, és megnézte magát a tükörben.
A hajdani zöld bögre nem győzött csodálkozni mesés átalakulásán. Elkezdett örülni. Hát még, amikor a hölgy kiment vele az utcára! A késő délutáni napfény csak úgy csillogott a zöld porcelánon.
Arra futottak az iskolás gyermekek is, nem ismerték fel a bögrét, de rácsodálkoztak szép színére, és mosolyogva futottak tovább.
Este az ékszertartóban pihenő ékszer végiggondolta eddigi életét.
– Nem is baj, hogy kicsit csiszolódtam – gondolta, és, ha tudott volna mosolyogni, elmosolyodott volna.
Az illusztráció értéklése:
“Szlovákiában élek, gyermekkoromtól írok, általában verseket, ritkábban prózát. A Szókincstanya csoport tagja vagyok, verseim megjelentek a Szókincstanya antológiájában /2016/, a Comitatus folyóiratban és kötetben /2016/, egy anyák napi kötetben: Tőled kapott szavakkal dícsérlek /2015/, Juhász Rokko Cumi-Cumi kötetében /2016/. A Poet.hu weboldalon is publikálok.” (Dufek Mária, a szerző)