Fekete Annamária: A kis gesztenye (vers)
Kis gesztenye burokban
Fenn hintázik nyugodtan.
Ha fúj a szél, nem fázik,
Eső esik, nem ázik.
Kis gesztenye vígan él,
Okosodik, nődögél,
Míg egy szép nap reggelre
Le nem pottyan a földre.
Megrémül a gesztenye,
Vajon mi történt vele?
Miért van lenn a porban?
Ki van fenn a burokban?
Egyedül most mit csinál?
Barátokra hogy talál?
Őszi parkban így fülel,
Sajnos senki nem felel.
Kis gesztenye elindul,
Valahogy csak boldogul.
Hogyha bízik magában,
Helytáll majd a világban.
Arra sétál kislányka,
Pici puha kis marka
Felemeli gesztenyét,
Megsimogatja fejét.
Megnyugszik a gesztenye,
Meleg lányka tenyere.
Kis zsebébe becsusszan,
Jobb ott, mint a burokban.
Otthonra lelt gesztenye,
Kislány játszik majd vele.
Vígan szállnak a napok,
Ők ketten már barátok.
© Kovács Barbara illusztrációja