Gyarmati Kata: Búcsú a nyártól (vers)
Repdes a lepke, csillog a szárnya,
rét üde színű, ez ma a párna.
méh a virágport messzire hordja,
kis nyuszi szomját tó vize oltja.
Csipkebokorban bújik a hangya,
róka a kölykét játszani hagyja.
Nap melegében cammog a medve,
majdani vackát most teszi rendbe.
Moccan az erdő apraja- nagyja,
mókus a makkot körbefaragja.
surran a sikló, fényben a tisztás,
nyár szele fúj még, őszi az izzás.
© Almás Zsófi illusztrációja
Értékeld az illusztrációt: 
(41 értékelés, átlag: 4,44 out of 5)
“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)