Gyarmati Kata: Tél végén (vers)

Megjelent: 2017. október 22. Kategória: Gyarmati Kata, Hivatásos illusztrátor rajzával, Vers

Ébred a Nap, kék égen csillan a fénye.
Száz sugara hint forró csókot a dérre.
Olvad a hó, kis csermely csobban a tóba,
illan a tél, mintha soha nem lett volna.

Cinke vidul, ágon bőszen dalolászik,
medve az új szomszédjával parolázik.
Szép a vidék, hófoltok bújnak a földbe,
fonnyad a jég, könnycseppje hullik a tölgyre.

© Antal Viktória illusztrációja

Értékeld az illusztrációt: 12345 (37 értékelés, átlag: 4,54 out of 5)

 

“Gyarmati Katának hívnak, öt éve foglalkozom az írással. Főleg gyermekeknek írok verset. Nagyon szeretem az időmértékes verselést, csengő-bongó ritmusát talán jobban meghallja a kis közönség. Hobbim az írás, remélem, egyszer több is lesz belőle.” (a szerző)