H.Gábor Erzsébet: A pórul járt kismackó (vers) | MeseLes

H.Gábor Erzsébet: A pórul járt kismackó (vers)

Megjelent: 2018. augusztus 5. Kategória: H.Gábor Erzsébet, Vers

Aprócska, barna medvebocs,
anyjáért jajgat, felzokog,
magas a fa, az égig ér,
ijesztő űr a légitér.

Felmászni könnyű volt nagyon,
eperfa, itt terem vadon;
rózsaszín, édes díszbogyó,
illata csábos, íze jó.

Vajon az anyja hallja-e?
Jöjjön, és innét csalja le!
Hátára férne könnyedén
szívébe szúr a szép remény.

Egyszer csak: brumm, brumm, hallja ám!
megörül hangja hallatán.
Anyukám ő az , jöjj ide!
Sohase féltem ennyire!

Az anyja létrát visz oda;
lemászhat így a kis bocsa.
Ölébe bújva felzokog:
Megszökni többé nem fogok!

© Gojkovics Adrienn Kíra illusztrációja