Juhász Magda: Hőség (vers)
A vers meghallgatható itt, Mészáros Andrea előadásában:
Aranylik a búza
súlyos a kalász,
csokorba van kötve
az egész határ.
A kéklő égbolton
tükörkép a táj,
reszket még a lég is,
izzó gyöngye száll.
Patkolja a lovát
az égi kovács,
szikrát szór a légben,
a nagykalapács.
Kalászból a búza
néha kipereg,
egy kis madár abból
fel-felcsipeget.
Rekkenő a hőség,
vizet nem talál,
nem motoz a szél sem,
vijjog a madár.
Árnyékot keresve
bújik a bogár,
sárga fűcsomó közt,
tücsök sírdogál.
Villan az ég alja,
morajlik a lég,
megered az eső
éled a vidék.