olvasgató

Kállay Sándor: Elfáradt már a Napocska (vers)

Megjelent: 2017. október 30. Kategória: Kállay Sándor, Vers

Elfáradt már a Napocska,
sok volt ma a dolga,
mert az egész nagyvilágot
fénybe csomagolta.
Elindult a hegyek mögé,
sötétül az ég is,
mert ott van az ágyacskája.
Hát lefekszem én is.

Hogy örült a sok-sok virág
ennyi napsütésnek,
tudják jól, hogy nincs ennél jobb,
így lesznek ők szépek.
Ettől lesz nagy színkavalkád:
piros, zöld meg kék is,
de sötétben úgysem látom,
hát lefekszem én is.

Örült neki a sok madár,
mókáztak az égen,
örömükben megfürödtek
az ég kék vizében.
Lassulnak a szárnycsapások,
fakul már a fény is,
elfáradtak a madarak,
hát lefekszem én is.

Anyu elküld mosakodni,
fogat is kell mosni,
mert csak tisztán, megfésülve
szabad elaludni.
Mondj mesét a napocskáról,
s űrhajós mesét is,
Álomtündér szállt szememre,
hát elalszom én is.

Értékeld az illusztrációt: 12345 (11 értékelés, átlag: 4,55 out of 5)

“Főállású nagypapa vagyok, viszont nincs erről papírom. Ezért igyekszem jó gyerekverseket írni, hogy bizonyítsam alkalmasságom.”

(a szerző bemutatkozása)