olvasgató

Kállay Sándor: Zápor (vers)

Megjelent: 2017. november 8. Kategória: Kállay Sándor, Vers

Száz kicsi felhő
úszik az égen,
száz kicsi szellő
kergeti éppen.

Száz kicsi lepke
nézi kacagva,
hajlik a fűszál,
porszemek rabja.

Száz kicsi felhő
érkezik hegyhez,
s égi parancsra
hirtelen egy lesz.

Mormog a medve:
“Duzzad a felhő,
mondtam én reggel,
kell az esernyő.”

Vadkacsa hápog:
“Így van ez rendben.”
S indul a zápor
nagy hasú cseppben.

Ló nyerít, indul,
majd visszahőköl,
nyargal a hangya,
fél az esőtől.

Gyöngybogaraknak
erdő a pázsit,
fényes a hátuk,
páncéljuk ázik.

Tapsol a béka,
nagy zuhi készül,
véle a tócsa
jól kiegészül.

Károg a varjú:
“Rossz az esőben
úszni, ha kell, hát
csak levegőben.”

Ritmusát érzik
mind a virágok,
tárva a karjuk,
kezdik a táncot.

Szomjas a föld és
szomjas az erdő,
inni ad nékik
végre a felhő.

Értékeld az illusztrációt: 12345 (12 értékelés, átlag: 4,00 out of 5)

Főállású nagypapa vagyok, viszont nincs erről papírom. Ezért igyekszem jó gyerekverseket írni, hogy bizonyítsam alkalmasságom.

(a szerző bemutatkozása)