Kis István Mihály: Gyereklocsi (vers) | MeseLes

Kis István Mihály: Gyereklocsi (vers)

Megjelent: 2018. április 1. Kategória: Kis István Mihály, Vers

Szia néni, a kezemben
kölnisüveg lapul.
Szorongatom, míg egyedül
locsolni megtanul.

Addig-addig tanítgatom,
míg fejeden haj lesz,
vagy ameddig a zsebembe
a két kezed pénzt tesz.

Jöhet mellé egy kis csoki,
elfogadom azt is,
majd a nyuszi vigyáz reá,
még ha itt maraszt is.

Csokiból van ő is, tudom,
de segít sorolni,
hogy a falu melyik végén,
kit kell meglocsolni.

Így jutottam hozzád is el,
hajolj hát le hozzám,
hadd tanuljon ez az üveg
locsolni e portán.

Majd ha eljön az az idő,
hogy elfog a szégyen,
őt küldöm el a csokikért,
hogy elhozza nékem.

 

“Kis István Mihály vagyok. Írással csak 2010-ben kezdtem el foglalkozni egyik helybéli barátom unszolására. (Nehezen ment, többször abba akartam hagyni. Már örülök, hogy folytattam.) Egyetlen magánkiadásom csak 20 példányban készült el a rokonság és az ismerőseim számára 2011-ben. (Több kiadást nem tervezek, noha azóta legalább megháromszorozódott írásaim száma.) Kedvenceim lettek a gyermekversek, magam is próbálkozok velük. Van egy 7 éves unokám.
Publikálni itt szoktam: https://www.poet.hu/tag/stapi

(a szerző bemutatkozása)