Péter Tímea: Meseszín szőnyeg (vers)

Megjelent: 2018. szeptember 29. Kategória: Hangos mese, Péter Tímea, Vers

A vers felolvasva meghallgatható itt:

Kicsi sárga levél hullott le a földre,
Lassan ereszkedett, hosszú volt a röpte.
Követte egy barna, a másik fáról,
Nemrég ért földet, nedves lett a sártól.
Rozsdaszínű pottyan éppen most kezemre,
Olyan hatalmas, hogy kesztyűm lehetne.
Aprócska bordó hull reszketve alája,
Tündérkirálynőnek lehetne szoknyája.
Most élénk narancsszín esik a tócsába,
Angyalok szárnyához hasonlít formája.
Hűvös őszi széltől borzong egy akácfa,
Sárga levélgyöngyét magáról lerázza.
Éppen felém szálling egy platán száraz zöldje,
Fáradt sóhajtással fekszik rá cipőmre.
Hulló levelének integet a fűz is,
Mellette áll bánatosan, kopaszon egy kőris.
Fenyő a szomszédjuk, talán bíztatólag,
Búcsút int éppen most jónéhány toboznak.

Most veszem csak észre…,mire hazaérek
Lábam alá kúszik egy meseszín szőnyeg.

© Figus Tomsics Anita illusztrációja