Rimanóczy Ildikó: Körtedal (vers)
Körtefa ágán
lengedez árván,
billeg a körte,
fám tetején.
Harmatok mosták,
darazsak dongták,
nap tüze főzte,
magja megég.
Büszke az árva
körte magára,
megvillogtatja
bőre színét.
Nem gondol arra,
mekkora bajba
sodorja sorsa,
ősz, ha betér.
Vége a csöndnek,
nyári esőnek
indul az árja,
dörren az ég!
Ágai törnek,
fák, ha kidőlnek,
hiába minden,
itt van a vég!
Ág ha ma roppan,
körte lepottyan,
fess bőrruhája
szertereped.
Körte ha koppan,
fűbe kiloccsan,
álma a nyárnak
most odalett!
Értékeld az illusztrációt: