Szabados Péter: Bárány Berci kalandjai – Bárány Berci születése (verses mese) | MeseLes

Szabados Péter: Bárány Berci kalandjai – Bárány Berci születése (verses mese)

Megjelent: 2018. június 12. Kategória: Díjnyertes, Mese, Szabados Péter, Vers

Bakonybéli betyártanyán elolvadt az összes hó.
Csiga, süni, vadlúd, gólya mind azt mondja: – Jaj de jó!
Nap sugara élesztgeti fűt, fát és a virágot,
vidám szellő, friss harmatcsepp köszönti a világot.

Szól a kecske: – Meegint zöldül, lesz friss hajtás ebédre!
– Mú, de jó ez – bőg a tehén –, mehetünk ki a rétre!
– Ui-ui – malac örül –, kezdődik a dagonya!
– Kukurikú – kakas harsog –, van gilisztalakoma!

Felbolydul a tanya népe, megéled a határ is.
– Kurutty-kurutty! – béka zengi. Ébred már a kanális.
Nyílik a lomb. Szól a kis rügy: – Itt van, itt a kikelet!
A szép tavasz eljött végre, melengeti lelkemet.

Eközben a juhakolban izgatottak a barik,
Nemsokára a világra kisbárányka születik.
Nagy most ott a sürgés-forgás, tesznek-vesznek serényen,
puha szalmán bari mama pihen csendben, szerényen.

Örömhírrel rigó röppen minden állat elébe.
– Itt az idő! Nincs sok hátra, talán csak egy kevéske.
Gyertek gyorsan, siessetek az akolhoz mindnyájan,
köszöntsük az új jövevényt, itt a betyártanyában!

Tapsifüles vígan ugrik, nagyot szökken a kecske,
sebesen vágtat a csikó, odarepül a fecske.
Bodri kutya gyorsan szalad, ballag lassan a macska.
Nincs már állat a tanyában ki a helyén maradna.

Mind az akol köré gyűlnek, izgatottan figyelnek,
halk bégetés hallatszik ki, amíg némán fülelnek.
Megszületett! – rigó rikkant. Száll a szó a határba.
Életet hozott a tavasz idén is a világba.

Ajtó tárul, minden jószág köszönti az apukát.
– Bemutatom Bárány Bercit, szemünk fényét, bogarát!
Mögötte az édesanyja kisétál a kicsivel.
– Óvatosan! – szól az apja. – Mert még könnyen elesel!

Bárány Berci félszegen lép kettőt, hármat előre.
Párszor fenékre is huppan, eztán kap csak erőre.
Szökken jobbra, ugrál balra, rákapott az ízére.
Együtt jár az állatokkal ma a móka végére.

Szaladgál a kiskutyával, kifutnak a mezőre.
Incselkedik a kecskével, elbujdosik előle.
Tehén mondja: – Fussunk versenyt! Ez lesz a jó hecc, komám!
– Most már elég! – szól az anyja. – Le kell feküdnöd korán!

Nyugovóra tér a Nap is, elvonul most csendesen,
első napján Bárány Berci el is fáradt rendesen.
Lehajtja hát a kis fejét édesanyja ölébe,
a holdfénynél elalszik a vidám tücsökzenére.

 

© Johanidesz Szilvia​ illusztrációja

Töltsd ke a színezhető változatot ide kattintva!

 

Az író bemutatkozása:
Szabados Péter vagyok, tanító bácsi. A tanítás mellett önismereti csoportot és drámaszakkört tartok párommal. Közel állnak hozzám a különféle művészeti irányzatok. Ez irányú tapasztalataimat igyekszem beépíteni a munkámba. A rímek faragásakor a természettudományos ismeretek és az irodalmi stílus szintézisére is törekszem.  Bárány Berci kalandjait több részesre tervezem.