Tekse Antal: A dió (vers)

Megjelent: 2017. július 25. Kategória: Díjnyertes, Tekse Antal, Vers

Volt egyszer egy dióm,
én voltam az őre,
aztán meguntam és
kitettem egy kőre.

Meglátta a szarka,
a lopkodós fajta,
látta, hogy nem őrzöm,
nyomban el is lopta.

Túl nagy volt a dió,
nagyobb, mint a csőre,
és ahogy felkapta,
leesett a földre.

Akkor az a dió
elgurult jó messze,
nagy viharok jöttek
és bebújt a földbe.

Egyszer aztán kikelt,
a nap nevelgette,
égig érő fa lett
úgy száz esztendőre.

Hát az a diófa
minden évben terem,
annyi sok a dióm,
az sincs, hová tegyem.

Szeretem a fámat,
árnyékába ültem,
bizony így volt és most
nektek elmeséltem.

Demeter Kornél illusztrációja

Értékeld az illusztrációt: 12345 (30 értékelés, átlag: 4,57 out of 5)

 

Ez a vers a MeseLes olvasgató 2017. nyári pályázatán egyedileg nyomtatott, a verset és illusztrációját tartalmazó díszpárnát nyert a BloomTex felajánlásának köszönhetően.


“Csíkszeredában élek (Székelyföld). Nem dolgozom, beteg nyugdíjas vagyok. Nem vagyok profi tollforgató, az irodalmat csak hobbi szinten művelem.” (Tekse Antal, a szerző)