Tekse Antal: Ősz (vers)

Megjelent: 2017. november 11. Kategória: Tekse Antal, Vers

Ködruhába bújt az erdő,
ködruhába bújt a rét,
összerezzennek fázósan,
elgurulnak szanaszét,
a vigyorgó gesztenyék.

Szél zörgeti az ágakat,
avart kavar zörgetőn,
évszázados vénséges fa
törzsét rázza reszketőn,
hegytetőn, a hegytetőn.

Megérett az alma, szilva,
aranyfényű sok bogyó,
verd meg őket alaposan,
arra vár a sok dió,
míg a nap is ragyogó.

Földre hull a temérdek kincs,
betakarja az avar,
szedd fel gyorsan kosaradba,
mert az ősz majd megfagyasztja,
nagy hamar, nagy hamar.

© Zentai Zsuzsanna illusztrációja

Értékeld az illusztrációt: 12345 (21 értékelés, átlag: 4,24 out of 5)

“Csíkországi tollforgató vagyok” (Tekse Antal, az író)