olvasgató

Zagyi G.Ilona: Csak egy erdei séta / Ősz (vers)

Megjelent: 2017. szeptember 19. Kategória: Vers, Zagyi G. Ilona

A fák között járunk, fogom a kezét.
Siessünk! mondja Akarok gesztenyét!
Figurákat készítek, meséseket.
Gesztenyekirálylányt s hozzá herceget.

Kell makk és kökény, piros galagonya,
barna, tüskés héj lesz majd a korona. –
Keresem az ösvényt, csetlek és botlok.
Kapaszkodnak belém indák és bokrok.

Oda nézz! mondja De furcsa árnyékok!
Talán itt élnek manók és koboldok.
Miért néma az erdő, ez mit jelent?
Hol van a madárdal, miért nagy a csend?

Megváltozik minden, búcsúzik a nyár,
új otthont keres a költözőmadár.
Messze repül. Egy melegebb vidékre,
s akkor jön vissza, ha a télnek vége.

Aki itt marad, bírja a hideget,
madár és állat ilyenkor gyűjtöget.
Egy tisztásra érünk, leülünk kicsit,
talán ha nem mozgunk, látunk valamit.

Ni csak! Mi moccan? Két süni toporog.
Súgja a gyerek Én odaosonok!
Nem volt elég gyors, visszagömbölyödtek.
Meredtek a tüskék. El sem köszöntek.

Megtörik a csend, most valaki kopog!
Egy, kettő, három, négy… halkan számolok.
Koppan és koppan. Hullik a faforgács,
széles fa törzsén egy díszes fakopáncs.

Piros a sapkája, a csőre hegyes.
Miért fúr és farag? Valamit keres?
Élelmet gyűjt, vagy odút javít éppen,
hánccsal béleli, ne fázzon a télen.

Vörös folt mozdul a fa tetejében,
bújik előlünk lombok sűrűjében.
Jaj az ott egy mókus, annyira édes!
úgy hazavinném, ugye lehetséges?

Nem menne szívesen. Nézd, ott a párja!
Azt hiszem van több is, nagy a családja.
Krúg, krúg, krúg ! Kíváncsiskodik egy holló.
Úgy, úgy, úgy! Csúfolja egy cserfes szajkó.

Feleselnek, hogy ki is tudja jobban,
nem maradunk a furcsa hangzavarban.
Bogarak, lepkék, nyüzsög itt az élet,
dehogy van itt csend, ha jobban megnézed.

Reccsen az ág, egy őz jön közelünkbe,
ahogy észrevesz, eltűnik sietve.
Olyan szépséges! De kár, hogy itt hagyott!
Talán majd egyszer vele is játszhatok.

Kezemből etetném. Bögrémből inna.
Lehet, megszeretne, nem vágyna vissza.
Neki ez az otthon, nem baj, hogyha fél,
mert leselkedik rá ezernyi veszély.

Otthon lenni én is szeretek mondja,
s a kezem kicsit szorosabban fogja.
A forrásnál járunk, köveket keres,
válogat köztük, lapos legyen, kerek.

Ajjaj! Kígyó! Ugrik fel ijedten.
Az csak egy sikló. Ne félj tőle, kincsem!
Ő is megijedt. Látod, hogy menekül!
Már vissza sem néz, hupssz, a vízbe merül.

Vissza kéne mennünk, esteledik már,
Zenél a tücsök és int a napsugár.
Majd elfelejtettük, miért is jöttünk,
minden zsebünkbe mindenfélét tömtünk.

Van itt gesztenye, piros, zöld, s kék bogyó,
s van még két maréknyi makk és mogyoró.
Feltámad az esti szél. Susog a lomb.
Őszies dallam, de igaz mesét mond.

Összehajolnak mögöttünk az ágak,
búcsút intünk az erdei világnak.

Az illusztráció értéklése: 12345 (22 értékelés, átlag: 4,36 out of 5)

“Kicsi Kincsem név alatt írom hat éve a gyerekverseimet, meséimet.

https://www.facebook.com/Kicsi-Kincsem-gyermekversek-mes%C3%A9k-765664006810656/
http://kincsemversek.blogspot.hu/2016/11/blog-post.html

(Zagyi G.Ilona, a szerző)