A világmindenség legszélének túloldalán élt a rettegett bugyorsárkány. Ez a nagy étvágyú fenevad minden nap koboldokat reggelizett, manólovagokat ebédelt, vacsorára pedig szentjánosbogarakat evett. De csak azért, nehogy megülje estére a gyomrát a nehéz fogás. Volt ennek a bugyorsárkánynak egy kis szütyője is, ott lógott a nyakában mindig, s abban gyűjtögette magának a finomabbnál finomabb falatokat.
© Dani Orsi illusztrációja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó, akit a tündér- és manótársadalom egyszerűen csak Unatkozó Boldizsárnak nevezett. Ezt a nevet azért aggatták rá, mert szegény folyton csak unatkozott. Minden tündérnek és manónak megvolt a feladata. Mindenki talált magának megfelelő elfoglaltságot, Boldizsár pedig állandóan arra hivatkozott, hogy ő is azt akarja csinálni, amit a többiek, csak mindig megelőzik őt.
– Mama! Játszhatok? – ez az első kérdése kisunokámnak, miközben karját kitárva repül felém. Megölel, mosolyog, de szeme már a csukott szobaajtót pásztázza, amely mögött tudja, hogy ott várja a mesevilág, a babavilág.
Töklámpás az éjszakában fényvigyorral hívogat
rémpofája grimaszolva mutogat vagy száz fogat
denevérszárny, bosziháló póklábakon lengedez,
narancssárga lampionok égnek, mint a mécsesek.
Hajdanán, az idők kezdetén, amikor még csak a tündérek éltek a Földön, béke és harmónia uralkodott mindenfelé. A tündérek ültettek virágokat, fákat erre a kietlen, akkor még fiatalkorú bolygóra. Ők szórták el az első fűmagvakat, amelyeket aztán minden nap gondosan megfésültek a szél segítségével.
Dirr-durr, Biri-völgy titokzatos lakója soha nem csodálkozott semmin. Elég öreg és tapasztalt mágus volt, aki sok mindent megélt, bejárta a világot széltében-hosszában, és bizony mondom nektek, számtalan csodát és furcsaságot látott a nagyvilágban.
Csenő, a manó évek óta a padláson lakott. Az utolsó lakók réges-régen elköltöztek, és sokáig üresen állt a ház. A manó számára így aztán nem akadt semmi csennivaló, ezért már azon gondolkodott, hogy szedi a sátorfáját és odébbáll. Azonban nem sokkal karácsony előtt új lakók érkeztek. Csenő érdeklődéssel figyelte, ahogyan beköltöztek és elpakolták a dolgaikat. Alig várta, hogy alkalomadtán elemelhessen ezt-azt.
