© Fodor Tünde illusztrációja
A kisfiú a feldíszített karácsonyfa előtt állt, és mély áhítattal a szemeiben a csillogó üveggömböket fürkészte. Egy varázslatos világ tárult elé. Ha egy kicsit jobbra fordította a fejét, a vörös díszeken végigsiklott a lámpa fénye, és bearanyozta őket; ha pedig balra fordult, az ezüstszínű sújtás vetett árnyékot rájuk. Olyanok voltak, mint az izzó tűzgolyók, amelyekre fagyos zúzmarát hintett Tél apóka.
A szerző saját készítésű illusztrációja
Nyúlpapa hetykén megpödörte a bajuszát és szétnézett a sárgálló repceföldeken.
Boti kikukucskált lakásuk ablakán, és észrevette a szomszéd bácsi ajtaja előtt békésen szunyókáló macskát. Lábujjhegyen kilopakodott, és jól meghúzta a cirmos farkát. Szegény cica úgy megijedt, hogy nyávogva rohant el a panelház folyosóján. Azóta is, ha meglátja a kisfiút, hanyatt-homlok menekül előle.
Boti jót nevetett rajta. Fejére tette a csákót, amit az óvodában hajtogattak papírból. Kezébe vett egy botot, és „hadba” indult.
A szerző foltvarrással készített munkája
– Anyukám, én ilyet még nem láttam! Nézd, azok a kis madárkák ide-oda röpdösnek, és valami sarat odanyomnak a barlangunk falára! – kiáltott nagyot Mézes Mazsolka, a kismackó, és kiszaladt az ajtón.