Balázs Szabolcs: Forgalmi vizsga (mese)
Vakkancs Peti úgy érezte, szülei a szokásosnál is jobban fölé tornyosulnak. Apja, Bulldog Béla és anyja, Boxer Betti álltak vele szemben, s haragos tekintettel néztek a fiatal kutyára.
– A kaméleonnak persze elsőre sikerült – jelentette ki mély hangján az apa.
– Már hogyne sikerült volna neki? Az egyik szemével csak előre figyelt, a másikkal meg csak hátra. Olyan gyorsan mozgatta két különböző irányba a szemeit, ahogy csak akarta. Egyszerre látott mindent. Előre, hátra, jobbra, balra. Így könnyű! – sóhajtotta Peti, és arra gondolt, milyen nehéz is az élet, ha az ember kutyának született.
– Te csak ne beszélj nekem a kaméleon szemeiről, jó?
– Ha egyszer így volt!
– Hát a póknak miért ment? – faggatózott tovább az apa.
– A póknak! – ejtette ki a kiskamasz rosszallóan az állat nevét. – A póknak mindenhova jutott egy lába. Gázra, kuplungra, pedálra. A maradékkal a kormányt tekergette, a sebességváltót csavargatta, irányt jelzett, oktatókönyvet lapozgatott. Nyolc szemmel én is azonnal kikeresném a szabályt, amire éppen szükség van!
Bulldog Bélából majd’ kiszakadt a nevetés, de igyekezett továbbra is komoly képet erőltetni magára.
– Hát a páva?
– A páva?! Tud is az valamit! Az a buta! Nem konyít az semmit a vezetéshez, csak szerencséje volt, hogy a varjú vizsgáztatta. Elég volt meglibbentenie a pompás tollait és úgy elkápráztatta azt a vén varjút, hogy minden hibája felett szemet hunyt. Hát igazság ez? – szónokolt Vakkancs Peti.
– És a görény, kisfiam? – kérdezte Boxer Betti megenyhülve. Már ő is alig állta, hogy ne hahotázzon.
– A görény! – legyintett Peti. – Az autóval még pár arasznyit sem gurult előre az autósiskolából, a mellette ülő Dándog Dömötör már ordítozott is vele, hogy “Ez kibírhatatlan! Forduljon vissza! Ez kibírhatatlan!”. Vissza is gurultak. Dándog Dömötör villámgyorsan bekörmölte a vizsgakönyvébe, hogy sikeres, csak ne kelljen tovább szagolnia a borzalmas görénybűzt. Így könnyű!
Ekkor már nem bírta tovább, hasát fogva nevetett, fetrengett a két szülő a földön.
Vakkancs Peti előbb kissé értetlenül, majd cinkosul az egyikre, aztán a másikra tekintett. Végül ő is velük nevetett. Hosszú-hosszú percekig kacagtak, a könnyük is kicsordult. A szülők végül komolyságot erőltettek magukra. Egy bulldog és egy boxer tekintélyéhez a kacarászás mégsem járja.
– Ellenkezni, azt tudsz – állapították meg.
Petinek csillogott a szeme.
– De tudjátok, nem vagyok egyedül. Oroszlán Bandinak sem sikerült – fordította komolyra a szót. – Átment egy zebrán. Egyből meg is mondták neki, hogy megbukott. Aztán még Bika Bálint is felsült. Ő meg áthajtott az összes piroson. Persze, hogy eltanácsolták. Gepárd Geri meg úgy száguldozott, mint egy félőrült. Csoda, hogy nem esett baja. Krokodil Karcsi egy kicsit nehezebb eset. Izgalmában felfalta a vizsgáztatóját. A vizsgája véget ért, mielőtt elkezdődött volna.
– Jól van, fiam, jól van. Látod, már nem is haragszunk – mondta komolyan Bulldog Béla.
– Haragudnunk nem is kellett volna – toldotta meg Boxer Betti, s kissé morcosan a férjére nézett.
Egyszerre vakarták meg a kis kutyus fejét.
– Legközelebb sikerül! – biztatták.
– Legközelebb egész biztosan! – ugatták együtt.
© Kis Buchberger Petra illusztrációja
Az író bemutatkozása:
Balázs Szabolcs vagyok. Hobbi meseíró és gyermeki énjét gondosan őrző felnőtt.
Alkotói tevékenységgel (zeneszerzés, versek) középiskolai éveimben kezdtem foglalkozni. A szerelem később is megmaradt, bár az alkotói tevékenység jellege némileg átalakult, fókuszáltabbá vált. Az utóbbi időben javarészt meséket, gyermekverseket írok.
A papírra vetett történetek visszatérő eleme a számomra oly fontos humor, a magyar nyelvben rejlő, számos lehetőséggel való játszadozás. Az állat- és növényvilág szintén remek közeget jelent a vicces szituációk, érdekes karakterek megteremtésére, ezért meséimben előszeretettel szerepeltetem a flóra, fauna apraja-nagyját. Néha már akkora az érdeklődés, hogy castingot kell tartani.
Igyekszem életkedvet, vidámságot, pozitív üzeneteket és emellett tudást, tanulságot is az alkotásokba csempészni. A gyermekek mellett a felnőttekre is próbálok kikacsintani a sorok közül.