Bujáki Lívia: Ánemóni (vers)
A vers meghallgatható itt:
Van egy kislány, Ánemóni,
féktelen és furcsa.
Alig indul iskolába,
elveszik a kulcsa,
Óra alatt fészkelődik,
mocorog a padban,
óra után, mint a labda
azonnal felpattan.
Ebéd helyett csokit majszol,
hempereg a porban,
minden gyerek kiscsikó még
így ebben a korban,
a ruhája maszatos lesz,
az arca meg pláne.
Mindig kérdi: –Rosszalkodjak?
Én meg mondom: –Á, ne!
Hogyha felnő, tudja majd, hogy
mit szabad és mit nem.
Önmagától bizonyítja
rendesebb, mint hittem;
jól vigyáz a ruhájára,
jól vigyáz a kulcsra,
nem lesz többé gumilabda,
bár lehet még furcsa!
Csokoládét nem ebédel,
nem csúszik a porban,
ő mutatja meg, ha kérik,
hogy a szappan hol van,
és örömmel tölti el a
fényes, tiszta holmi,
és neve se lesz a régi,
egyszerűen: Móni.
Láng Andrea illusztrációja