Császár József: A hold köpönyege (mese)
A mese meghallgatható itt:
Egyszer régen a Hold gondolt egy merészet, otthagyta az égboltot, és lesétált a földre. Járkált a városban, rótta az utcákat, és megcsodálta nagyon a szép cégtáblákat. A cégéreket a szél csendesen ringatta, olvasta a vén Hold, hogy mi a tartalma. Volt ott szatócs, rőfös, kalapos és subás, akadt bizony ott még patikus, pék, cipész, és végül egy cukrász.
Hanem egyszer a szeme egy táblán megakadt, szabó volt ráírva. Vajon mit takarhat? Álldogált a ház előtt, azon gondolkodott, hogy a kis ablakon azonnal bekopog. Későre járt az idő, vajon becsengessen, vagy az utca kövein lassan továbbmenjen?
Bátorságát összeszedte, a csengőt megrázta, aztán csendben várakozott a házigazdára. Kinyílott az utcakapu, még csak zajt sem keltett, egy kis ember állt előtte, csendesen, görnyedten. Megszólalt a kicsi ember:
– Felverted az álmom!
Felelt a Hold:
– Kedves öreg, ezt nagyon sajnálom. Ha már itt vagy, mondd meg nékem, mit csinál a szabó?
– Keze alól kerül ki zakó és pantalló.
– Varrnál nékem egy szép köpenyt? Hidd el, kifizetem, csak az az egyetlen baj, nincsen keresetem.
Szólt a szabó:
– Gyere be, és méretet veszek. Egy hét múlva benézhetsz, addigra kész leszek.
Szép gömbölyű volt a Hold, öröm volt megmérni, ily szép, formás termetre könnyű lesz majd varrni.
Eltelt egy hét, a Hold próbára érkezett, csodálkozott a szabó, valami baj lehet. A Hold közben lefogyott, ezért újra mérte.
– Egy hét múlva kész a ruha, akkor jöhetsz érte.
Eltelt egy hét, eljött a Hold, csak senki sem látta, ezért aztán a próba is el lett most odázva. Telt az idő, hol fogyott, hol nőtt az alakja, ezért nincsen olyan szabó, ki a Holdra köpenyt varrna!
© Ihász Georgina illusztrációja