© Gebhardt Nóra illusztrációja
A decemberi napocska gyenge sugarai kifésülték az erdő kócos, lombtalan haját. Lassan ébredt minden. Halkan zörrent az avar, ahogy megnyíltak az apró odúajtók, s mint parányi fekete pontok, bepöttyözték a fák törzsét a szimatoló orrocskák.
Minden gyerek tudja, hogy két fajta a hó. Az egyik a porcukros, a másik a kristálycukros. A porcukros szinte semmire nem való, csak a tájat festi fehérre, de a kristálycukros, az már igen! Abból készül a tapadós hógolyó, azon siklik sebesen a szán, és csakis abból lehet kövér hóembert görgetni. Előbb egy hatalmas gömb, ami tartja a testet, rajta egy kisebb a fehérlő pocaknak, s azon a legkisebb hógolyó: a fej.
