© Feles Krisztina illusztrációja

A vers meghallgatható itt: Tovább olvasom...

Szabó Kriszti illusztrációja

Ha felnövök, hajót veszek,
kapitánya majd én leszek,
elhajózok messzi tájra,
lobog majd a vitorlája.
Ha felnövök, hajós leszek,
várnak rám a hűs tengerek,
meghódítom a világot,
látok sok-sok délibábot.
Hullámokat szelem szépen,
felhő kísér fenn a égen,
vihart talán nem is látok,
szél is, víz is jó barátok.
Hajóm olyan messzi vihet,
felfedezek egy szigetet,
állatokat, csodás tájat,
domboldalon birkanyájat.
De addig is, míg nagy leszek,
tanulnom kell, épp eleget.
Építek most egy hajót,
olyan gyereknek valót… Tovább olvasom...

Láng Andrea illusztrációja

Anyukám egy csodalény,
kezdeném az elején:
Reggelente korán kel,
ő húzza a redőnyt fel.
Kedvesen csak szólongat:
– Aludtál már jó sokat!
Ekkor mindig énekel,
tán, hogy ne szundítsak el.
Készíti a reggelit,
a kis táska megtelik.
Rohan, főz és mosogat,
intézkedik jó sokat,
közben dolgozik is ő,
mennyi rengeteg erő!
Értekezlet, munka sok,
és még néha rossz vagyok,
mégis oly türelmes ám,
az én édes anyukám!
Leckénél, ha kell, segít,
vacsorát is melegít,
mesét mond, úgy alszok el,
esténként ő énekel.
Apát is úgy imádja,
szaladnék a világba,
s mindenkinek mondanám:
Bizony, ő az anyukám!
Néha fáradt, van rá ok,
mert bizony a munka sok.
Mégis mosolyog csak ő.
Honnan ennyi sok erő?
Hogyha én is nagy leszek,
bámulnak az emberek:
Ügyes ez az ifjú lányka,
olyan, mint az anyukája! Tovább olvasom...

Csáktornyai Katalin illusztrációja

A vers meghallgatható itt: Tovább olvasom...

© Feles Krisztina illusztrációja

A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Dalma (4 éves): Tovább olvasom...

© Józsa Gábor illusztrációja

A vers meghallgatható itt: Tovább olvasom...