Enyedy Ágota: Tiszta bolygót! (vers)
Amikor én gyerek voltam, négy évszakra emlékszem.
Sok esőre, nagy melegre, hideg télre, fagyra, szélre.
Nagypapa is fát ültetett, komposztált és kertészkedett,
bár a szót sem ismertük még, de szelektíven gyűjtögetett.
Amióta felnőtt lettem, nagyot fordult a világ,
hőhullámok, áradások, katasztrófák, olvadás.
Fogy az erdő, nő a szemét, légszennyezés mindenhol,
segítséget kér a Föld, ha élni akarsz, ne rombolj.
Vegyük észre kiáltását, mentsük meg a bolygónkat,
egy ember is sokat tehet, kezdjük el a dolgunkat.
Ne szemetelj, ültess fát, ne használd a műanyagot,
vidd vissza az üveget, használj saját kulacsot.
Vedd meg, mire szükséged van, de ne legyen sok felesleg,
javítsd meg, ha elromlott, és ne az újért epekedj.
Ültess növényt házad elé, tarts rendet magad körül,
ha széppé teszed környezeted, a lelked is megszépül.
Ne dobd el és mutass példát, hívd a barátokat is,
kitartóan higgy magadban, jövőd függ majd ettől is.
Egy fecskéből kettő lehet, kettőből majd 4 és ezer,
évek alatt egy fecskéből a Föld őrzője leszel.
Tedd meg most az első lépést, hogy bolygónk tovább fennmaradjon,
holnap meg a másodikat, jó szerencséd el ne hagyjon.
Gyermekünknek, unokánknak élhető és szép jövőt,
tiszta erdőt, tiszta bolygót, tiszta vizet, levegőt.