© Almás Zsófi illusztrációja

Repdes a lepke, csillog a szárnya,
rét üde színű, ez ma a párna.
méh a virágport messzire hordja,
kis nyuszi szomját tó vize oltja. Tovább olvasom...

© Szabó Eszter illusztrációja

Némul a tél, nincs szava már,
langyos a lég, ébred a táj.
Csobban a víz, tükröz a tó,
Nap mosolyog, olvad a hó. Tovább olvasom...

© Tóth Babett illusztrációja

Vége a nyárnak, hűvös az éjjel,
kurta a nappal, spórol a fénnyel.
Ősz ecsetétől sárgul az erdő,
oly sok a munka, szorgos a festő.
Fákon a zöldet elmaszatolja,
tölgy levelét meg összesodorja.
Kéri a felhőt, hozza a záport,
rozsdaszínűvé mossa a távolt. Tovább olvasom...

© Varga Kata illusztrációja

Hűvös a reggel, fázik a város,
nap hunyorít még, kelne, de álmos.
Éj a palástját hosszúra nyújtja,
ősz veszi zsákját, indul az útra. Tovább olvasom...

© Gonda Julianna Virág illusztrációja

Zúzmarába forgatta a tél az őszi kertet,
rózsaszirom összefagyott, öröklétbe dermedt.
Faágakat ünnepélyes, fehér színbe vonta,
csipkebokor úgy tündökölt, mint egy habostorta. Tovább olvasom...

Illusztrálta © Panák Katalin (Panka) panak.katalin84@gmail.com

Színehagyott már kint a világ,
ködbe simulva állnak a fák.
Csendes az erdő, béke honol,
hűvös a szellő, arca komor.
Duzzog a felleg, sírva fakad,
könnyei folynak, mint a patak.
Ázik a Föld és gyűlik a sár,
bújik a Nap, oly messze a nyár. Tovább olvasom...

© Prelozsnik Dóra illusztrációja

Beleszeret Tél a Földbe,
felöltözteti,
zúzmarából szövött sálát
fákra tekeri. Tovább olvasom...