Lupsánné Kovács Eta: Forgószél (vers)

© Fodor Tünde illusztrációja
A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?
© Fodor Tünde illusztrációja
A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?
Illusztrálta: Sárosi Sarolta
Rajzolj Napot, fessél szépet,
virágos fát, füves rétet,
pöttyös gombát, mosolygósat,
dús bokrokra pillangókat,
gyümölcsfát, mely rügyet fakaszt,
pajkos, vadvirágos tavaszt,
rét füvére friss harmatot,
fessél szépet, rajzolj Napot.
Suhanc lett
a magból,
lombot bont
mostantól,
gesztenyefa, sétány szépe,
méretes a terebélye,
út mentén áll – királyfa,
piramis a virága.
© Gebhardt Nóra illusztrációja
Ó, de jó,
ó, de szép,
szikrázik
már a jég!
Hull a hó a háztetőre,
friss levegő a tüdőbe!
Harsog, zúg a szélduda,
nyomot hagy az őzsuta;
ide lép,
oda lép,
előtte
szakadék,
átugorja ő naponta,
amikor zöld a fa lombja,
az erdő nagy sétatér.
De most minden hófehér;
hideg kék,
téli kép,
ó, de jó,
ó, de szép,
fa mögül a nyuszi kiles,
mező, s bokor csupa deres,
de van vastag bundája,
így a telet nem bánja.
© Sulyok Ágnes illusztrációja
Apró kis kert közepében
éldegélt egy mákgubó,
mákgubóban sokan laktak,
több mint tízezer lakó;
szó, szó, kopogó, kicsi volt a házikó.
© Kóródy Zita illusztrációja
Egy udvarban
két kis kutya
veszekedett
három csonton,
őket figyelte
négy cica,
öt lépésnyi füves dombon.
© Paukovits Martina illusztrációja
Csendes a tó, és partján a szálas
mocsári nádas, alvó világ.
Alszik a káka, alszik a sás is,
liliom szárán az apró csigák.