Boros Bodza: A varázslatos világ (mese)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl és az Üveghegyen is túl, volt egy kis sziget, amelynek Szívország volt a neve. Ezen a szigeten élt egy boszorkány. Úgy hívták, hogy Sztella. Sztellának két jóbarátja volt: Néró, a beszélő fekete macska és Emma, a jószívű kis tündér.
A bolygón a híres villámgömb biztosította a természet egyensúlyát. A különleges gömb őrzője Emma idősebb unokatestvére volt, ám őt baleset érte, ezért Emma következett az őrzők sorában, és idő előtt kellett átvennie ezt a feladatot. Emma még nagyon kicsi volt az őrzéshez, ezért a gömböt Sztellára bízta.
Azonban egy sötét éjszaka után Sztella reggel döbbenten vette észre, hogy a gömb nincs a tartójában. Ellopták! Azonnal hívta Emmát, aki nagyon megijedt, hiszen ha a villámgömb nincs jó kezekben, akkor felborul a természet egyensúlya. Például a szép nyári napsütötte reggelen hó fogja borítani a tájat. A tél közepén kinyílnak a virágok. A lovaknak két lába és két szárnya lesz, sőt, talán csőrük is. A halaknak szárnyuk nő és akár három lábuk is lehet. A fák sokkal kisebbek lesznek, mint a virágok vagy a fű.
A villámgömb helyén Emma felfedezett egy kis csillámport. Rájött, hogy a csillámpor a gonosz Dodó macska megtévesztő pora lehetett. Segítségül hívták Néró macskát is, azután kiszaladtak a házból, és követték a nyomokat.
A Sztella háza melletti nagy fenyőfa törzsén meg is találták a három macskakarmolást a szokásos D betűvel. A ház mellett háromfelé ágazott az út, és meglepő módon mindhárom úton ugyanazok a mancsnyomok folytatódtak.
A három jó barát elindult az első úton. Emma előrerepült, és meglátta, hogy az első út egy nagy folyóhoz vezet, amely tele van krokodilokkal. Megvárta a többieket a folyó partján, ahol Néró macska a krokodilokhoz szólt.
– Kedves krokodilok! Kérlek, segítsetek átkelni a folyón. A híres villámgömböt ellopták!
A krokodilok csak nevettek, és nem foglalkoztak Néró kérésével. Hirtelen azután a krokodiloknak kacsacsőrük lett. Meglepve nézték egymást. Néró ismét megszólalt:
– Látjátok, így jár majd minden élőlény, ha nem segítetek.
A legöregebb krokodil megkérdezte:
– Segítünk, de mondjátok meg, ki tette ezt? Ki lopta el a gömböt? Kit kerestek?
Emma elmesélte, hogy a gonosz Dodó macska nyomait találták meg a villámgömb helyén. Az öreg krokodil megcsóválta kacsacsőrű fejét.
– Rossz helyen jártok, erre nem járt Dodó, fél a víztől és velünk sincs jóban. Keressétek máshol, de ha segíthetünk, akkor hívjatok!
Ezzel az öreg krokodil egy sípot adott át Nérónak.
A három barát visszatért az elágazáshoz, és a második úton indultak tovább. Ez egy szép tisztásra vezetett, ahol vadlovak kergetőztek. Sztella megkérdezte őket:
– Kedves lovak! Láttátok erre a gonosz Dodó macskát?
De a lovak nem válaszoltak, tovább kergették egymást, és rá sem hederítettek a három jóbarátra. Hirtelen azonban két mellső lábuk szárnnyá változott, és az orruk ormánnyá alakult át. Ekkor már odagyűltek a látogatók köré. A legidősebb ló megkérdezte:
– Ti tudjátok, ki tette ezt velünk?
Sztella csak ennyit válaszolt:
– Dodó tehette, mert ellopta a villámgömböt. Láttátok erre áthaladni a tisztáson?
– Nem, sajnos. Mi nem láttuk, de ha tudunk bármiben segíteni, csak hívjatok – ezzel a legidősebb ló egy kis harangot adott át Sztellának.
A három barát ismét visszasétált az elágazáshoz. A harmadik út egy hatalmas gáthoz vezetett, amely mellett a világ legnagyobb vízesése volt látható. A gát előtt sünik gyülekeztek. Ők már átváltoztak. Négy pici lábuk helyett hat hatalmas hosszú lábuk nőtt. Ahogy meglátták Emmáékat, azonnal azt mondták:
– Itt járt a gonosz Dodó macska! Ő tette ezt velünk. Segítsetek! Ti tudjátok, hogy hogyan változhatunk vissza?
Emma megszólalt:
– Vissza kell szereznünk a villámgömböt! Merre ment Dodó?
– Nem mondhatjuk meg! Azt mondta Dodó, hogy ha eláruljuk, akkor visszajön, és nagy békává változtat minket.
– Te lüke, ezt sem lett volna szabad elmondani. Mi lesz velünk? – kérdezte a legnagyobb süni.
Emma azt mondta:
– Nem látjátok olyan magasról sem, hogy ez a változás már elindult és visszafordíthatatlan addig, amíg vissza nem szerezzük a gömböt? Meg kell találnunk Dodót!
A legnagyobb süni így szólt:
– Át kell jutnotok a magas gáton, utána átmenni a nagy vízesés alatt és a másik parton lévő út vezet a földalatti búvóhelyére. Ott lapul Dodó macska. De vigyázzatok! A természet folyamatosan változik. Minél gyorsabban haladjatok, amíg áll a gát és létezik a vízesés! Dodó macska nagyon gonosz. Félő, hogy a villámgömböt, akár méregbe is képes mártani, akkor pedig a mi világunknak vége!
A három jó barát elbúcsúzott a süniktől és elindult a gát felé. A gát nagyon-nagyon magas volt. Sztella megrázta a kis harangot, és már érkeztek is a szárnyas lovak az égből. Felkapták és felvitték őket a gát tetejére, és ott elbúcsúztak.
Emmáék leereszkedtek a vízesés mögé, ahol át tudtak menni a túlpartra, azonban száraz út helyett itt egy kis folyó hömpölygött Dodó macska földalatti búvóhelyéig. Néró megfújta a sípot. A már térdig érő vízben megjelentek a kacsacsőrű krokodilok, hátukra vették a három barátot, és meg sem álltak a búvóhely bejáratáig.
Sztella hatalmas füstöt varázsolt miután beléptek a kapun. Emma ráfújta Dodóra a füstöt, így Dodó nem látott semmit. Néró megtalálta a gömböt, és már rohant is ki vele a búvóhelyről. Emma és Sztella tündérfonallal megkötözték Dodó macskát, és Sztella varázsbörtönébe zárták, amelyet a biztonság kedvéért egyelőre kiküldtek az űrbe.
A krokodilok, lovak és sünik segítségével a gömb visszajutott Sztella házába, és szépen lassan visszaállt a természet rendje.
Sztella és Emma a legbiztonságosabb villámdobozba helyezték a gömböt. Emma, Sztella és Néró boldogan folytatták a napsütötte délutánt.
Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepére!
© Androsch Mónika illusztrációja
Bemutatkozás:Boros Bodza vagyok. 9 éves. Gyulán élek. Az Implom József Általános Iskola 3.c osztályába járok.
Nagyon szeretem a verseket és a meséket hallgatni és írni is.