Csáktornyai Katalin: A kirándulás (mese)
A mese felolvasva meghallgatható itt:
Cézár Cica lustán sétálgatott. Megszagolta a tavaszi virágokat, prüszkölt egyet-kettőt, aztán a halastóhoz ballagott. Ott aztán hátára feküdve nézegette a felhőket és közben nagyokat sóhajtott.
– Mi a helyzet, Cézár? – kérdezte tőle Hektor, a halacska.
A macskák és a halak ritkán vannak jóban, de Cézár és Hektor haverok voltak. Igaz ugyan, hogy a cica még kölyökkorában megpróbálta kivenni párszor a tóból a kis furán csillogó jószágot, sőt, még az is megfordult a fejében, hogy megkóstolja, de aztán rájött, hogy jobb lesz vele barátságot kötni, ha nem szeretne folyton vizes lenni.
– Unatkozom! – panaszkodott most neki, és behunyta szemeit. – Jó lenne kiruccanni. A nagybátyámék kertje például nagyon szép ilyenkor.
– Hol lakik a nagybátyád? – kérdezte a halacska.
– A hegyeken túl. Igen messze.
– Messze..! – ismételte Hektor.
– Csak busszal lehet menni.
– Csak busszal! – sóhajtotta a kis hal. Még sohasem járt a tavon kívül máshol. Még sohasem kirándult sehová.
– Össze is csomagolok! – ugrott fel hirtelen a cica, és sietve elszaladt. Nem látta, hogy a halacska milyen szomorúan néz utána. És azt sem látta, hogy Kevin, a kakas előtte áll az úton. Bele is botlott. Sőt, egyenesen átesett rajta.
– Ejnye! Te meg hová rohansz ennyire? – méltatlankodott a kakas, miközben leporolta magát.
Cézár elnézést kért tőle, aztán elmesélte a tervét. Megbeszélték, hogy a kakas is vele tart. Mindketten hazasiettek és bepakoltak táskáikba.
A cica háza előtt találkoztak újra, és gyorsan ellenőrizték, hogy minden megvan-e.
– Szendvics?
– Megvan!
– Innivaló?
– Megvan!
– Váltóruha?
– Megvan!
– Buszjegy?
– Megvan!
– Plüssegér?
– Hogy mi? – kérdezett vissza a kakas.
– Bocsánat, az csak nekem kell – pirult el a cica. Sehová sem ment volna az alvópajtása nélkül. – Akkor minden megvan!
– Jaj, de valamit mégis majdnem elfelejtettem! – csapott a fejére hirtelen, és visszaszaladt a házba.
Kisvártatva egy hatalmas befőttes üveggel tért vissza.
– Ez meg mire kell? – csodálkozott a kakas, de a macska már nem is hallotta. Futott az üveggel egyenesen a tóhoz.
Hektor nagyon meglepődött, mikor meglátta.
– Mégsem mész kirándulni?
– Dehogynem megyek. Sőt! Megyünk! – nevetett Cézár, és vizet töltött az üvegbe. A halacska beleúszott, és már indultak is a buszhoz.
Vidáman telt az út, Cézár Cica és Kevin Kakas még énekelt is közben.
Csodálatos kirándulás volt! Mikor hazaértek, Hektor elmesélte a tó többi lakóinak az élményeit, és hogy világot látott.
– A hegyeken túl jártam!
– A hegyeken túl..! – ismételték a halak.
– És busszal mentünk – tette hozzá Hektor.
– Busszal! – kiáltottak fel a halak.
– A cica nagybátyjánál jártunk.
– Egy macskánál! – szörnyülködtek.
– Jövőre is megyünk majd – tette hozzá még boldogan Hektor, de erre már úgy elámultak a halak, hogy szólni sem tudtak. Annyira elcsodálkoztak társuk kalandján, hogy azóta is csak tátogni tudnak némán a vízben.
© Feles Krisztina illusztrációja