Deák Virág: A fekete csillag (mese)
Hol volt, hol nem volt, túl a Föld peremén, a naplemente szomszédságában, ott, ahol a Hold karéja fénylik, élt egy öreganyó. Egyedül volt, nem volt senkije a világon. Azaz, hogy mit is beszélek! Az ő gyermeke volt az ég minden csillaga. Ismerte valamennyit: a kicsi fényeset, a nagy sárgát, a halványkéket… mindnek tudta a történetét. Egy napon azonban ismeretlen csillag tűnt fel az égen. Fekete volt, egy sötét pont a csillagokkal szórt égen.
– Hát te meg miféle szerzet vagy, édes galambom? – kérdezte a fekete csillagtól az öreganyó.
– Ne is kérdezd! Én vagyok a fekete csillag, elkergettek az egemről, azért vagyok most a tiéden. Ugye befogadsz?
– Hát, talán befogadlak. De mondd, miért kergettek el? Tán valami rosszat tettél? Bántottál valakit?
– Nem, sose bántottam senkit. Sőt, igyekszem mindenkinek segíteni.
– Megszegtél valami fontos szabályt?
– Még csak azt sem.
– Hát akkor igazán nem értem…
– Nincs nekem semmi bűnöm, anyó. Ami van is, arról meg nem tehetek – a fekete csillag szomorúan lesütötte a szemét. – Tudd meg, engem azért kergettek el az egemről, mert ott csak a fényes, hatalmas csillagok kaphatnak helyet. Mind egytől egyik gyönyörűek. Azt mondták, én nem illek közéjük. Kicsi is vagyok, fénytelen és fekete. Nagy bánatomban addig szaladtam, még bírtam… s végül idepottyantam.
– Szomorú a történeted, kedves fekete csillag. Sajnálom, hogy így megbántottak a társaid. Itt nálunk ez nem szokás. Minden csillagom különleges, mindegyik egy kicsit más… ettől szépek. Idén voltam kétszázhuszonkettő esztendős, de ilyen fekete csillagot soha életemben nem láttam. Nagyon különleges vagy.
– Különleges? – kérdezte a fekete csillag. – Szerintem csúnya vagyok… nem vagyok se fényes, se sárga… nem vagyok olyan, mint a többiek.
– Ne gondold, hogy aki másmilyen, az csúnya! Az egyediség teszi széppé a csillagot.
A fekete csillag elgondolkodott az öreganyó szavain. Valóban, soha életében nem ártott senkinek. Ő mindenkit szépnek látott. Nem értette: miért csúfolják a társai? Nem tehet arról, hogy ilyennek született.
Ahogy így ábrándozott, hirtelen két másik csillag termett mellette.
– Hű, te aztán igazán szép vagy! – kezdte az első, egy hatalmas sárga csillag.
– Milyen különleges a színed! Mondd, ki vagy te? – kérdezte a másik, egy icipici.
– Én vagyok a fekete csillag, és szeretnék itt lakni nálatok – mondta szégyenlősen a fekete csillag. – Ha lehet.
– Kedves fekete csillag, az ilyen tiszta szívű, különleges csillagokat nagy örömmel fogadjuk be. Üdv minálunk! – mosolygott az anyó.
– De jó! Gyere, mutatunk helyet számodra az égbolton! – szólt a két csillag. Belekaroltak a feketébe, és hamarosan ott tündököltek a csillagos égbolton mind a hárman.
A fekete csillagnak sok hódolója akadt, voltak akik messze földről elutaztak, hogy megnézhessék a különleges, fekete csillagos égboltot. Az öreganyó büszkén nézegette őket, talán még ma is nézi, ha meg nem halt.
“Deák Virág óvodapedagógus, szabadidejében szívesen ír meséket, novellákat. Az újdonságok mellett a hagyományok gondozását is fontosnak tartja, e kettőt ötvözi szakmai kiadványaiban és munkájában is. Az Elza Hajnalvölgyben című meseregény az első, önálló története, ami 2017-ben jelent meg a Neteducatio Kft. gondozásában. Itt megvásárolható: https://neteducatio.hu/uzlet/