Dér Adrienn: Csillagkalózok (mese)
Töpörödöttláb kapitány az éjszakai égbolt csillagvizein hajózott társával, Kockakutyával. Kockakutya nem csak a nevében volt kocka formájú, hanem azért is, mert a kapitány csak úgy tudta megnyírni, ha ráhelyezett egy rácsos dobozt, és körbevágta a kutya szőrét. Máskülönben csupán egy szőrlabda lett volna, és ki tudja, talán még a fedélzetről is legurult volna.
Töpörödöttláb kapitány a legorrbitálisabb orrdísz után kutatott, amelyet egy réges-régen élt kalózkapitány rejtett el. Az orrdísz képes volt kiszagolni a kincseket, Töpörödöttláb kapitánynak pedig több sem kellett, hogy megszerezze. Na meg persze legénységre is szüksége volt, mert hogy néz ki egy kalózkapitány kalózok nélkül? Rákanyarodott hát a Tejútra, ugyanis annak mentén éltek a legrátermettebb kalózok.
Kikötött a Nyüves Csillagon, ahol felszedte Vasmacskalábat, akinek a vállán papagáj helyett egy rágott fülű macska tanyázott. Rugóstávcsőszem pedig már az árbockosárból pásztázta a csillagokat, amikor észrevették, hogy ő is csatlakozott hozzájuk.
Ilyen szedett-vedett társasággal indult hát útjára a… Hohó! Ekkor jöttek rá, hogy nincs a hajónak neve. Hosszan töprengtek felette, alatta, benne, mi lenne a legelrettenetesebb név. Végül megtalálták az igazit: a hajót Nyiffant Patkánynak keresztelték. Pezsgőjük nem lévén egy rumoshordót vágtak hozzá. Kockakutya pedig vígan vakkantott egyet, majd megkergette a rágott fülű macskát.
Töpörödöttláb kapitány tudta, merre keressék az orrdíszt, ugyanis Kockakutya egyszer kiásott egy térképet egy ősrégi csont mellől.
Áthajóztak hát a Csillag-szoroson, amihez a hajónak olyan vékonyra össze kellett magát húznia, akár egy gyufaszál. Azon túl egy csillagvizsgáló kémlelte a csillagokat hatalmas szemével. Magasba emelt mutatóujjával azt vizsgálta, merről fúj a csillagszél. Végül feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy a csillagidő tiszta, hajózhatnak tovább.
Az orrdíszről legendák zengtek. Töpörödöttláb kapitány hallott minden egyes történetet, így az is tudta, hogy a néhai kapitány egy csillaghegyen rejtette el azt. Azóta jó pár csillag lefolyt már a Tejúton, és egyetlen csillagkalóz sem akadt a nyomára.
Amikor elérték a csillaghegyeket, felhajóztak egészen a csúcsukig, hogy jobban belássák a környéket. A Tejút úgy gomolygott közöttük, akár a legsűrűbb köd, de Rugóstávcsőszem szerencsére mindent látott.
Először sehol sem lelték a legorrbitálisabb orrdíszt. Aztán egyszer csak kilépett az egyik csillaghegy takarásából, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, megropogtatta a csontjait és akkorát szippantott a hűs levegőből, hogy egyszeriben minden köd eltűnt. Még a Nyiffant Patkányt is kis híján magába szippantotta, de szerencsére Vasmacskaláb még idejében kivetette a lábát. Tudniillik az orrdísz egy méretes orral rendelkező csontváz volt.
Töpörödöttláb kapitány azonnal felismerte, az orrdísz azonban menekülőre fogta. Kockakutya és a rágott fülű macska vették üldözőbe, míg Rugóstávcsőszem jelezte nekik, merre inal éppen. Addig Vasmacskaláb tartotta a hajót. Töpörödöttláb kapitány meg… nos, hát ő a töpörödött lábain úgysem érte volna utol.
Végül sikerült elkapniuk, és amikor elmagyarázták neki, hogy újra orrdíszként élheti az életét és kincseket szagolhat ki, magától mászott fel a Nyiffant Patkány orrára. Egy orrdísznek mégiscsak egy orron van a legjobb helye, különösen, ha az említett orrdísz orrbitálisan jó szimatoló.
A csontváz úgy passzolt oda, mintha egyenesen onnan szakították volna le. Töpörödöttláb kapitány és a legénysége most már elégedetten vághattak neki a kalózkodásnak.
Ha felnézel az égre, talán meglátod, ahogy felkavarják a Tejút hullámait.
