Domonyik Józsefné: Különös kívánság (mese)

Megjelent: 2018. szeptember 16. Kategória: Domonyik Józsefné, Mese

Szeretettel ajánlom Attilának és Eszternek, akik a legnagyobb örömöt hozták az életünkbe.

Régen történt, amikor még az álmok is valóra váltak. Hideg tél volt, s olyan fehér volt minden, mintha egy nagy fazékból kifutott volna az összes tejbegríz. Csak a varjúk hangos károgása hallatszott innenis, onnan is. A szél megcibálta a fák havas ágait.

A Mikulás egy nagy bögre mézes csipkebogyóteát kortyolgatott a jó meleg szobájában, s közben a listáját nézegette. Egyenként pipálta ki a neveket, nehogy valaki kimaradjon. Egyszer észrevette, hogy egy boríték beesett a karosszék alá, amikor kirázta a zsákot. Kinyitotta, és a következő sorokat olvasta:

Kedves Mikulás!

Én nem magamnak kérek ajándékot, hanem a kishúgomnak, aki nagyon beteg.  Azt mondta a doktor bácsi, hogy őt a szeretet gyógyítja meg. Kérlek, hozz nekem ebből a szeretet-életfűből egy cseréppel. Nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:

Pisti

– Hú! – sóhajtott nagyot a Mikulás, és megvakarta üstökét. – Ilyet még sosem kért tőlem senki! Mennyivel egyszerűbb beszerezni egy terepasztalt villanyvonattal, egy alvóbabát vagy egy távcsövet, de szeretet-életfüvet hol találjak?

Épp akkor kopogtattak az ajtaján.

– Bújjatok be! A legjobbkor jöttetek! – szólt a belépő manókhoz. – Olvassátok csak el ezt a levelet!

A manók meresztették a szemüket, tátották a szájukat, és csak hümmögtek. Tisztes kort megértek, de bizony amióta világ a világ, ilyen különös kívánság nem érkezett a Mikulás címére. Ha hintalovat vagy fakockát kértek volna, azonnal szóltak volna az asztalosmesternek. De így? Még kettőt kell aludni, s pakolhatják az ajándékokat a zsákba.

– Van a polcon, egy régi könyv, megkeresem! – szólt az egyik manó. – Szeretet-életfű-virág-szívvirág! – olvasta a lap alján.

– Tél van! Hol találunk mi ilyen virágot? – mormogta a manó.

– Csak a virágboltban! – vágta rá a másik. – El is megyünk érte! – mondták szinte egyszerre.

– Sapka, sál! – szólt utánuk a Mikulás. Jól felöltöztek, mert nagyon hideg volt.

Először a város legnagyobb virágboltjában kötöttek ki. Volt ott mindenféle különleges növény, de szívvirágról nem is hallottak. Másodszor a város legszebb virágboltját keresték fel a manók, de bizony hiába mondták, hogy így, meg úgy, a szívvirágot ott sem találták meg.

Harmadszorra a város legkisebb virágboltjába tértek be. Egy fiatal lány fogadta őket. A manók illendően köszöntötték, s elmondták, hogy mi járatban vannak.

A lány térült-fordult, majd megjelent egy cserép gyönyörű szívvirággal. A manóknak a lélegzetük is elállt.

– Micsoda szerencse, már azt hittük, sosem találjuk meg!

– Jó szívvel adom, legyen örömötök benne! – mondta kedvesen a lány. A manók bebugyolálták a szívvirágot, nehogy megfázzon.

Volt ám öröm a Mikulás házában! Lassan készülődtek, pakoltak a manók. Minden játék, szaloncukor, csokoládé, képeskönyv bekerült az óriási zsákba. A Mikulás már a meleg prémes piros köpönyegét gombolta be, s tette fejére a sapkáját. A rénszarvasok türelmetlenül toporogtak a hóban. Majd a szán elindult, s nemsokára a felhők közelében suhant. A manók integettek utána.

A nap végére minden ajándék eljutott a gyermekekhez. A csillagok úgy szikráztak azon az éjszakán, az égbolton, mint milliónyi gyémánt.

Pisti szobájának ablakát jégvirágok díszítették. Mire reggel a kisfiú kinyitotta a szemét, ott díszelgett a szívvirág is. Pisti máig sem érti, hogy került be a csukott ablakon, de az fő, hogy ott volt. S láss csodát: kistestvére is jobban érezte magát, a lázrózsák is eltűntek orcájáról.

– De gyönyörű! A nagymama kertjében is pont ilyen nő nyáron! – kiáltott fel a kislány.

A piros szívecskék sorban csüngtek a száron. Pisti talányosan mosolygott. – Nincs is fontosabb az egész világon, mint a szeretet – gondolta.

Szép volt ez a reggel. Együtt teázott a család, apa, anya s a gyerekek. A citromos tea mellé mézeskalács is került. A hazafelé úton a Mikulás csak mosolygott a hófehér szakálla alatt.

– No, meglepődnek majd a gyerekek, ha föl akarják húzni a csizmájukat! – kiáltott fel. – Dugig pakoltam ajándékkal! – S hangos nevetését visszhangozták a zúzmarás fák és a bokrok.

Itt a vége, fuss el véle, szaladj vele Bátaszékre!

Az illusztrációt az író gyermeke készítette

A szerző bemutatkozása:
Néhány gondolat magamról…..

Azt gondoltam, ha választani kellene, milyen tárgy szeretnék lenni, a hamuban sült pogácsát választanám. Talán azért, mert sokféle dolog van benne: az útra bocsátás, az útra készülődés, a gondoskodás, a szeret, a bátorítás, az otthon egy darabkája, valamint az üzenet: légy bátor, valósítsd meg az álmaidat. Indulj el, az utadon, mindig találsz társakat, barátokat, segítőket. A segítő hivatásom úgy érzem, jelen van a meséimben is…..Nem is tudnék másképp gondolkodni. A meséim is valahogy erről szólnak. Törődjünk magunkkal és másokkal.

Szerencsés embernek érzem magam, a férjem, a gyermekeim, a családom, a barátaim miatt, valamint rátaláltam a hívatásomra, 30 évig neveltem-gondoztam a bölcsődében a kisgyermekeket. 2011-ben jelent meg az első mesém nyomtatásban.

Vallom, az élet sok örömet tartogat nekünk, csak észre kell vennünk.