Frankó Katalin: Pipitér (mese)
A mese meghallgatható itt, Mészáros Andrea előadásában:
A kis fehér pamacsos pipitér lágyan hajladozott a mezőn fogócskázó szellőcskék között. Vidáman tekintett szét a réten, és örömmel nézte a játszadozó pillangókat, a dolgos méhecskéket, a könnyű röptű táncos szitakötőket; és hosszasan elbeszélgetett a körülötte virágzó testvérkéivel.
Szeretett itt élni. Minden reggel gondosan megigazította sziromruháját, és úgy várta a látogatóba érkező katicákat egy kis harmatcseppteára. Ám alkonyatkor, amikor a tücskök hangolni kezdték hegedűjüket, a kis pipitér – hogy senki se hallja – szomorúan sóhajtozott, mert bár ugyanolyan volt, mint a többi száz és száz testvérkéje, mégis különbözött azoktól.
Volt ugyanis egy álma. Egy titkos álma, amire azóta vágyott, hogy először fölébresztette őt a kora tavaszi nap: énekesnő szeretett volna lenni!
Mánya Petra (10-éves tanuló) rajza
Tudom, elég furcsa álom ez egy ilyen picike kis virágtól, ő azonban minden éjjel arról álmodott, hogy egyszer csak elkezd énekelni, és hangjával betölti az egész rétet, és mindenki boldog és vidám lesz majd a dalától. Reggel mindig úgy nyitotta kis szirmait, hogy elhatározta, ma énekelni fog; de aztán ahogy éledt körülötte a természet és a barátai, úgy lett ő egyre bátortalanabb.
– Hogy is mernék én dalolni, amikor a szél százszorta kedvesebben fütyül, a békák kórusban muzsikálnak, a méhek pedig úgy donganak, mint egy hatalmas zenekar? Hogy is énekelhetnék én, piciny virág?
Aztán egy napon különösen szépen kelt fel a nap, és egy reggeli zápor tisztára mosta a rétet, a szellők pedig átfésülték azt.
Mindenki vidáman dolgozott: a méhek virágport gyűjtöttek, a pókok művészi hálókat szőttek, a katicagyerekek fogócskáztak, a tücskök pedig az esti koncertre próbáltak. Mondom, különösen szép és nyugodt nap volt. A kis pipitér boldogan nyújtózkodott a napsugarak fényében, és – ki tudja hogyan – egyszer csak dúdolni kezdett. Először magában, aztán egyre hangosabban. Maga sem vette észre. Talán a tiszta idő vagy a bohókásan csacsogó füvek, vagy a tücskök muzsikája csalta elő belőle észrevétlenül a dallamokat, vagy csak maga a boldogság, nem tudom, de így volt.
Hirtelen egy kis tücsök termett a pipitér mellett, aki elkésve, hegedűjét cipelve sietett a próbára.
Kocsis Lili (10 éves tanuló) rajza
– De szép hangod van, kis virág! – nézett rá csodálkozva.
A pipitér meghökkent, és ijedten nézett a tücsökre.
– Tessék? – kérdezte.
– Szép hangod van – mondta ismét a tücsök. – Ugye gyakran énekelsz?
– Nem szoktam énekelni – dadogta a kis virág.
– Nem? Miért nem?
– Nem tudok – mentegetőzött a pipitér.
– Ilyen szép hanggal ne tudnál? – mondta a tücsök – Vagy persze! Kíséret nélkül nehéz is. Várj, mindjárt visszajövök.
Antal Dávid (10 éves tanuló) rajza
Azzal eltűnt a fű között. A pipitér döbbenten állt, de még alig ocsúdott föl, a kis tücsök már vissza is ért, és mögötte loholt az egész tücsökzenekar.
– Ő az! – mutatott büszkén a pipitérre.
– Épp énekest keresünk – mondta a zenekar vezetője, – és azt hallottam, szép a hangod. Lenne kedved velünk énekelni?
Farkas Flóra Anna (10 éves tanuló) rajza
A kis pipitér rémülten nézte a tücsköket, erre még álmában sem gondolt.
– Énekelj, kérlek! – kérték kedvesen, s ő nem tudott mit tenni, gondolta lesz, ami lesz…
Először csak halkan, majd egyre hangosabban énekelni kezdett, és a hangja zengve szállt a réten. Mindenki megtorpant, s megkövülten csodálkozva hallgatták a muzsikát, a pipitér vidám szárnyaló dalát. Mint egy varázslat, olyan volt. S azóta, minden este a pipitér éneke árasztja el az egész rétet.
Ha egyszer arra jársz, és nagyon fülelsz, te is meghallhatod.
Biksi Lili (10 éves tanuló) rajza