Hegedűs Janka: Egy valóságos álom (mese)
Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertese.
Írta: Hegedűs Janka, 11 éves tanuló.
Egy szép, tavaszi, napsütéses napon Zorka boldogan jött haza az iskolából.
– Jaj, anyu! Képzeld, ötöst kaptam nyelvtanból! És azt mondta a legjobb barátnőm, Réka, hogy aki jól tanul vagy ötöst kap az iskolában, azt álmában egy különleges manó meglátogatja, és elviszi őt Csokiföldre. Nagyon izgatott lettem, mert én is ötöst kaptam. Vajon engem is elvisz majd csokiországba?
– Kicsim! Csokiföld nagyon különleges hely!
– Tényleg? Te már jártál ott? Ha igen, akkor mesélj róla, kérlek!
– Nem mesélhetek, azt a helyet titokban kell tartani annak, aki már járt ott. Szigorú csokititok ez! És amúgy is hadd legyen meglepetés, ha álmodban odautazol!
Zorka szerette a meglepetéseket. Háziírás közben is ezen gondolkodott: ki és hogyan viszi el őt csokiföldre, ha egyáltalán elviszi oda valaki? Kivételesen várta az estét. Nem bosszankodott azon sem, hogy már megint fogat kell mosnia. Ágyba bújás és esti mese után nehezen tudott elaludni. Az járt az eszében, amit Réka mondott neki.
Nagy nehezen mégis elaludt, és egy manót látott álmában.
– Szia! Bákk manó vagyok, ha jól tudom, téged Zorkának hívnak!
– Öhöm – bólogatott Zorka, mert alig tudott megszólalni a megilletődöttségtől. De miután magához tért, beszélgetni kezdett az álomi jövevénnyel. Bákk manó feltérképezte az ott látottakat.
– Egy varázsbuborékban vagyunk, amely csillámpor segítségével repül. Csokividámparkba fogunk utazni, ahol minden csokiból vagy édességből van.
– Csokividámparkba? Mire üljek majd fel, csokikörhintára vagy talán csokidodzsemre?– töprengett Zorka.
Nem volt sok ideje a töprengésre, mert egy szempillantás alatt odaértek.
– Nahát, itt tényleg minden édességből van, ez csodás!– mondta Zorka, és körülnézett.
Volt itt nyalókacsúszda, csokibomba játék, csoki körhinta, gumicukorlovon lovaglás, csokidodzsem, habcsók ugrálóvár. Zorka a manóval először a gumicukor lovon lovaglást próbálta ki. Ez nagyon-nagyon tetszett a kislánynak. A csokibomba játékban Zorka mindenkit legyőzött, és sok fánkból készült plüsst nyert ajándékba, például: Klára elefántot, Zóra leopárdot és Hosszúfülű Bongbong nyuszit. A kislány szinte repkedett a boldogságtól, mert először játszott csokibombázást, és máris mindenkit legyőzött. Bákk manó is gratulált neki!
– Még sosem láttam ilyen gyereket, mint amilyen te vagy! Először hoztalak ide, és első próbálkozásod után máris nyertél! Én már évek óta próbálkozom, hogy betaláljak a lyukba, de még sosem sikerült –mondta a manó.
A lány kipróbálta a kanyargós, egész csokividámparkon átfolyó nyalókacsúszdát is. Csak úgy lobogott a haja, a keze az égnek állt a vidámságtól. Miután kipróbálta a csokidodzsemet és a habcsók ugrálóvárat, amellyel az égig repült, az édességvásárló bódéba mentek. A lány szivárvány muffint kért habos csokikrémmel. Bákk manó teljesítette kérését. Délután Zorka ezt az értékelést írta a csokividámpark emlékkönyvébe:
– Minden játékot kipróbáltam. A kedvenc játékom a csokibombázás volt, mindenkit megvertem benne. Hálásan köszönöm, hogy eljöhettem ide, de ha csak álom, az sem baj, én úgy érezetem, mintha valóban megtörtént volna. Ez egy igazi álom volt számomra. Bárcsak még egyszer eljöhetnék ide, akár csak álmomban, de nagyon jó lenne megismerni Csokiföld lakóit, és nagyon szeretnék újra gumicukor lovon lovagolni!
Itt abbahagyta az írást, a szemét kezdte el törölgetni.
– Ne sírj! Ha máskor is jól tanulsz, talán ellátogathatsz még ide – mondta vigasztalásképpen a manó.
Zorka az utolsó könnycseppet is letörölte az arcáról. Örült ennek a hírnek. Így folytatta az írását:
– Megígérem, innentől rendesen fogok tanulni, mert ez az álom a legjobb a világon. Hálával tartozom nektek, amiért részt vehettem ebben. Talán könnyes szemmel távozom innen, de nem hiába, az én szívemben ez a hely megéri a könnyeket, legalább is az örömkönnyeket. Aláírás: Móki Zorka, ennek a helynek a legnagyobb rajongója.
– Jársz még te itt – válaszolta a semmiből a könyv.
Zorka nem volt biztos a könyv válaszában, de legalább kicsit nagyobb önbizalommal távozott a könyv mellől. Zorka egy dalt kezdett énekelni:
Ha visszajöhetnék ide, azt nagyon meghálálnám,
ez a hely a kedvencem, meg a csokibomba játék.
Hiányozni fogtok, ti jó kis édességjátékok.
Elindultak hazafelé. A manó kijelentette:
– A vén csillagporos falevélen utazunk haza, úgy több időd lesz elbúcsúzni ettől a helytől, ha már úgyis a szívedhez nőtt.
Nemhiába volt vén, a falevél nagyon lassan távolodott el a csokivilágtól. Majd eltűnt az egész álom, mert Zorka anyukája már ébresztette is a lányt, mivelhogy iskolába kellett menni. A lány felkelt, és a kezében átölelve találta azokat a játékokat, amiket nyert a csokibombában. Klárát, az elefántot, Zórát, a leopárdot és a Hosszúfülű Bongbong nyuszit. Erősen átölelte őket, és azt mondta az anyukájának:
– Ez volt a legvalóságosabb álom.
Ezentúl Zorka két világban élt, az emberi világban nagyon jól tanult, és álmában Csokiföld új lakójává vált. Így lett osztályelső a kis Zorka.
Szakolczi Gabriella illusztrációja