Horváth Anda: Kiscsiga és a méhecske (mese)

Megjelent: 2020. április 25. Kategória: Hangos mese, Horváth Anda, Mese

A mese meghallgatható itt: 

Egy szép tavaszi reggelen, ahogy a Napocska előbukkant a sűrű lombkoronák mögül, Kiscsiga üdén, frissen csúszott egyik harmatos fűszálról a másikra. Egyszer csak halk zümmögést hallott. Felnézett, és látta, amint Méhecske éppen felé közeledett.

– Szia Méhecske! Mit csinálsz errefelé? – kiáltott neki Kiscsiga.

– Szia Kiscsiga! Éppen egy csodaszép, illatos virág felé tartok – szólt vidáman Méhecske.

– És mondd, hogyan lehet az, hogy a levegőben utazol? – kérdezte csodálkozva Kiscsiga.

– Tudod, nekem szárnyaim vannak, amiket a hátamon hordok. Így tudok repülni a szebbnél szebb, illatosnál illatosabb virágok között. Amikor az egyik virágon jóllaktam virágporral és nektárral, kinyitom a szárnyaimat, és már szállok is tovább a következő virágra.

– Nahát, Méhecske, milyen jó neked, hogy messze-messze tudsz utazni, és sok szépet látsz! Biztosan gyorsan is tudsz repülni! Tudod, én csak lassan tudok csúszni – mondta szomorúan Kiscsiga.

– Igen, de szerencsés vagy, mert mindig veled van a házad. Mondd csak, ez hogyan lehetséges? – kérdezte kíváncsian Méhecske.

–  Tudod, én a hátamon hordom a házamat. Amikor nagy eső van, gyorsan bebújok a házamba, és akkor jövök elő, ha már csak egy kicsit csepeg az eső. Amikor forrón süt a nap, olyankor is behúzódok, és akkor bújok ki, amikor már nincs olyan nagyon meleg. És ha a gyerekek megérintik a szememet, nagyon megijedek és gyorsan elrejtőzök a házamba. Csak akkor kukucskálok ki, amikor a gyerekek már kicsit messzebb szaladgálnak.

– Látod, Kiscsiga, te is szerencsés vagy, hiszen akkor bújsz a házadba, amikor csak szeretnél. Ha én messze vagyok a házamtól, amikor jön egy nagy vihar, nekem sokat kell repülnöm, hogy hazaérjek. Ezért olyankor inkább elbújok egy levél alá – felelte Méhecske.

– Igen, igazad van, mindketten szerencsések vagyunk. Ez csodálatos!

– Legyen szép napod, Kiscsiga! Én repülök tovább egy gyönyörű virágra, aminek már érzem is az illatát.

Azzal Méhecske már tova is illant a levegőben.

– Legyen neked is szép napod, Méhecske! – mondta kedvesen Kiscsiga, majd boldogan csúszott tovább egy harmatos fűszálon.