Horváth Anda: Kiscsiga és a pitypang (mese)
A mese felolvasva meghallgatható itt:
Kiscsiga egy meleg tavaszi napon éppen lehunyt szemmel, békésen sütkérezett a délutáni napsütésben, amikor valami lágyan megcsiklandozta az orrát. Felkacagott, kinyitotta szemeit, majd ámulva nézett a levegőbe. Amerre csak ellátott, mindenütt aprócska piheernyők lengedeztek, egyik alacsonyabban, másik magasabban.
Kiscsiga látta, hogy mindegyikük szelíden mosolyog, ezért nagyon kíváncsi lett, hogy kik lehetnek ők.
Egyiküket meg is szólította:
– Szia, csiklandozós pihe! Mi járatban vagytok errefelé?
– Szia, Kiscsiga! Ó, mi vagyunk a sárga pongyolapitypang magocskái – válaszolt kedvesen az egyik kis piheernyő.
– Magocskák? Fent a levegőben? – kérdezte Kiscsiga csodálkozva.
– Igen. Tudod, amikor elhervadnak a pitypangok, mi olyankor bukkanunk elő. Mindannyiunknak van egy piheszerű ernyője. Amikor eljön az idő, akkor elhagyjuk a pitypangot, és messze-messze repülünk, míg meg nem találjuk az új lakóhelyünket. Ott aztán befúrjuk magunkat a földbe, pihenünk egy kicsit, aztán megnövünk és mi is sárga pitypangok leszünk.
– Nahát, ez igazán érdekes! – örvendezett Kiscsiga. – De mondd csak, mégis hogyan kerültök a levegőbe?
A kis piheernyő így válaszolt:
– A levegőbe a szél repít minket. Egy gyengéd fuvallat, és huss, már szállunk is egyre távolabb a pitypangunktól. És olykor a gyerekek is segítenek nekünk a levegőbe jutni. Odaszaladnak hozzánk, vesznek egy jó nagy levegőt, majd ránk fújják. Ekkor mi ernyőinkkel a magasba emelkedünk és csak szállunk, repülünk a messzeségbe, a gyerekek pedig boldogan néznek utánunk.
– Hű, nagyon érdekes és izgalmas élete van a pitypangnak! Nem is gondoltam volna. Örülök, hogy találkoztunk és elmesélted. Legyen szép utazásotok! – köszönt el Kiscsiga.
– Köszönjük! Mindig örömmel meséljük el az életünket. Legyen gyönyörű délutánod, Kiscsiga! – szállt tovább útjára a kis piheernyő.
Szandavári Emese illusztrációja