Illés Adrienn: Gizi és Guzi meg a tűzoltás (mese)
Hanna, az óvodás kislány az egyik barátjától, Mátétól kapott ajándékba egy meseszép rajzot.
– Nézzétek! – mutatta játékainak. – Ez egy házikó, amiben egy kisegér lakik. Ez pedig egy tűzoltóautó, hogyha kigyulladna a ház, akkor a közelben legyen a segítség!
Alaposan szemügyre vették a képet, majd elbúcsúztak a kislánytól, aki óvodába ment.
A gyerekszoba lakói kitalálták, hogy bújócskázni fognak. Éppen Gizi, a vörös hajú rongybaba volt a hunyó, amikor Guzi, a plüss barnamedve elbújt a kisasztalon, Máté rajza mellé. Hangos sikítás, visítás töltötte be a szobát, ha a rongybaba megtalált valakit. A barnamedvére lelt rá legutoljára, ő mélyet dörmögött.
Éppen másztak le az asztalról, amikor ismét visított valaki. A játékok értetlenül néztek egymásra, mert Gizi már mindenkit megtalált.
– A házból jön a visítás! – röppent a rajz felé a színes lepke.
A vihogó majmok felkapták a papírt, s letették a padlóra.
A képen, a ház tetejéből élénk színű füst csapott fel, majd egy segélykiáltást hallottak.
– Segítség!
– Hol vagy?- kérdezte Guzi.
– Itt vagyok! – szaladt ki a házból a benne lakó kisegér. – Kigyulladt az otthonom! Még szerencse, hogy Máté iderajzolta a tűzoltóautót!
A szürke kisegér gyorsan odaszaladt a piros tűzoltóhoz, letekerte róla a tömlőt, s beindította a gépet.
Ám nem volt benne víz.
– Most mi lesz velem? – cincogta riadtan az egér. – Nem rajzolt bele vizet!
– Ceruzák! Gyertek gyorsan segíteni! – brummogott a barnamedve.
A színesceruza-készlet pedig gyorsan leugrott az asztalról.
– Vizet kell rajzolni a tűzoltóba! – sürgette őket a faló.
– De a már elkészült autóba nem tudunk rajzolni! – kopogott a kék színű ceruza.
– Leég a házam! – futkorászott rémülten a kisegér.
– Akkor rajzoljatok a ház fölé esőfelhőket! – mutatott mancsaival a lapra Guzi.
A ceruzák gyorsan munkához láttak. Óriási sötét felhőt bodorítottak a lapra.
– Úgy zuhogjon belőle az eső, mintha dézsából öntenék! – hápogta a pancsoló kacsa.
A szakadó eső néhány pillanat alatt eloltotta a tüzet. Ekkor a radír gyorsan leradírozta a felhőt.
– Köszönöm nektek! – hálálkodott az elázott szürke egérke a lapon.
– Igazán nincs mit! – felelték a lap köré gyűlt játékok.
– Nem is tudom, mi lett volna a szép házammal, ha nem segítetek! – cincogta.
– Egy kis napocska meg egy bárányfelhő azért jól festene ezen a képen – mondta a sípoló papagáj.
– Meg is száradnál a napon – mosolygott a színes lepke.
A ceruzák rajzoltak egy hétágra sütő napot és egy fidres-fodros bárányfelhőt.
A kisegér bundája hamar megszáradt. Elköszönt a játékoktól, s visszament a házába rendet tenni a tűzoltás után.
Hanna, amikor kezébe vette a rajzot, nagyot kacagott.
– Sokkal szebb a rajz a nappal és a felhővel!
Vele kacagott Gizi, a rongybabája.
Tajta Bernadett illusztrációja