Illés Adrienn: Gizi és Guzi meg a vers (mese)
Hannát, az óvodás kislányt benevezték az óvónénik a versmondó versenyre. A versenyen pedig csak állatokról lehetett verset szavalni.
Csakhogy melyik állatról szóljon a vers? Két napon át keresték otthon a megfelelő versikét, de hiába!
– Nem tetszik egyik sem! – kesergett óvodába indulás előtt Gizinek, a vörös hajú rongybabának a szöszke kislány. – Honnan lesz nekem versem?
Mikor aztán Hanna mögött becsukódott a gyerekszoba ajtaja, Gizi feltette a játékoknak a nagy kérdést:
– Honnan lesz Hannának verse?
– Honnan? Honnan? – zsörtölődött Guzi, a plüss barnamedve. – Hát könyvből!
– De ott nem talált megfelelőt! – pörgött elő a búgócsiga.
– Akkor keressen tovább! – csattogott a műanyag katica.
– Vagy írjunk neki mi! – ugrott egy nagyot Gizi. – Ha más egyedül tud írni verset, akkor mi írunk közösen!
Az ötlet mindenkinek tetszett, már csak azt kellett kitalálni, hogy melyik állatról szóljon.
– Medve! – dörmögött a barnamaci.
– Ló – nyihogott a faló.
– Lepke – suhant a színes lepke.
De mindegyik ötletet elvetették. Ekkor kigurultak dobozukból a fakockák, s így szóltak:
– Legyen a szú! A szúról biztosan nem írtak még verset! – kopogtak a kockák. – Ha beköltözik a fába, akkor annak vége!
– Legyen akkor a szú! – helyeselt Guzi, s beleegyezően bólintottak a többiek is.
– A vers címe: A szú – csapott bele a versírásba a barnamedve.
– De hogyan kezdjük? – tanakodtak a plüssegerek.
– Kezdjük úgy – szólt a vörös hajú rongybaba –, hogy: Volt egyszer egy szú.
– Ki sosem szomorú – folytatták vihorászva a majmok.
– Remek! – tapsolt a színes lepke, s folytatta úgy: – Mindent vidáman megrágott.
– Asztalt – kopogott az egyik fakocka.
– Széket – kocogott a másik.
– Lapátot – és a harmadik.
– A szekrényt nagyon szerette – horkantott a faló.
– Alig várta, hogy leszálljon az este – kacagott Gizi.
– Teli hassal nekiesve – brummogott Guzi.
– Őt desszertként ette – summázta a sípoló papagáj.
Az utolsó versszakot a bagoly, a kisautó és a delfin fejezte be, méghozzá így:
A nagy mohóság megbosszulta magát
Jól elrontotta őkelme a hasát.
Ágynak esett szegény, mit lehet tenni.
Hozzáfogott az ágyat megenni.
Mekkora kacagás meg hahota kísérte, amíg papírra vetették közös versüket, s feltették az óvodás kislány asztalára.
Hanna anyukája megtalálta a verset, Hannának pedig annyira tetszett, hogy még aznap meg is tanulta.
A szavalóverseny után kicsapódott a gyerekszoba ajtaja, s boldog arccal beszaladt a szőke kislány.
– Megnyertem! Megnyertem! – majd a szoba közepére állt, s elszavalta a büszkeségtől és az örömtől mosolygó játékainak a díjnyertes verset.
– Nagyszerű dolog ez a versírás – súgott a szavalás közben a rongybaba fülébe Guzi.
– Az bizony! – rázta meg vidáman vörös fürtjeit Gizi.
(A vers Ocsenás Gábor szerzeménye)
© Kauka Kincső illusztrációja
