Juhászné Bérces Anikó: Az ég madarai (vers)
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
A kék égbolt dísze, éke
minden szárnyaló madár,
a látványa elkápráztat,
légörvényben hogyha száll.
Szárnyaláskor nincsen határ,
szabadsága végtelen,
suhanni a szelek szárnyán,
csodás lehet – képzelem.
Ragadozó madaraknak
oly éles a látása,
több száz méter magasságból
vadásznak a zsákmányra.
Az énekes madaraknak
szívderítő a hangja,
felvidul az ember lelke,
ha dalukat hallgatja.
Pirkadatkor a pacsirta
hallatja az énekét,
rigótrilla megszépíti
mindannyiunk életét.
Fülemüle szerenádja
betölti az éjszakát,
tiszta szívből, rendületlen
áriázza szép dalát.
A költöző madaraink
tavaszt hoznak minekünk,
fecskék, gólyák itt költenek,
gyönyörködünk hát bennük.
Ősszel délre vándorolnak,
mert nem bírják a telet,
s hűségesen visszatérnek,
ha eljő a kikelet.
© Karakas Erzsébet illusztrációja