Juhászné Bérces Anikó: Cicacsendélet (vers)
A vers a szerző előadásában meghallgatható itt:
Modellnek állt itt öt cica,
Arcsi, Karcsi, Cila, Mila,
meg a tengerszemű Vica,
ki a modellkedést bírja.
Igen, modellt ült e kvintett,
festőjük szólt nekik, s intett,
ne mozduljon senki sem,
pózoljon szép peckesen.
Kunkorodtak cicafarkak,
minden látszani akartak,
teljes életnagyságban,
élethűen, vagányan.
Arcsi, Karcsi, Cila, Mila,
meg a tengerszemű Vica
naív fejjel azt hitte,
kész lesz a kép ízibe.
De a festmény lassan készült,
a cicák figyelme gyérült.
Gondolatuk szerteszállt,
majd egy ponton, hopp megállt.
Mivel Arcsi gyomra korgott,
az agya egyre csak forgott,
hogy foghatna egeret,
amit rögtön megehet.
Karcsi halról álmodozott,
mit a kerti tóból fogott.
Boldogan ropogtatta,
csak a csontvázát hagyta.
Cila gombolyaggal játszott,
még az ágy alá is mászott
utána, ha begurult,
őkelme sosem tunyult.
Mila cica elszendergett,
szépen le is ereszkedett
alvó pózba, s ottragadt,
a képen hát így maradt.
Ám a tengerszemű Vica,
a kitartó hiú cica,
sztárként feszít balszélen,
jól látható a képen.