Kelemenné Bata Mária: Hétszínűvirág (mese)
Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertes meséje.
Írta: Kelemenné Bata Mária, “örök gyermek”.
A nagyvárostól a hetedik faluban található a Hétpettyeskatica óvoda. Oda jár Katica, az én kisbarátnőm. Tőle tudom, milyen nagyszerű dolog oda járni.
Imádja a meséket. Az óvó néni minden ebéd után mesél. Katica kedvence a „Hétszínűvirág”. Ezt a mesét sokszor kéri az anyukájától is esténként. Minden vágya, hogy egyszer szemügyre vehesse a csodálatos virágot.
Az óvó néni megdicsérte Katicát a jó magaviseletéért és a közösségi munkájáért. Ezért az anyukája arra gondolt, meglepi kislányát valami aprósággal. Amikor hazaértek, egy zacskót nyújtott át lányának.
– Megjutalmazlak, mert ügyes voltál – mondta.
– Jaj, anyu! Mi van benne, talán csoki? – kérdezte csillogó szemekkel. Választ sem várva máris gyors mozdulatokkal kinyitotta a csomagot.
Felkiáltott:
– Jaj, de jó, szappanbuborékfújó! Rég szerettem volna.
– Tudom, kislányom – válaszolta anyu. – Szép idő van, egyre erősödik a napsütés, sokat játszhatsz majd kinn a kertben vele.
Így is történt, egész délután szaladgált, óriási buborékokat fújt. A napsugarai táncoltak rajta, varázslatos szivárványszínűre öltöztette őket. Alaposan elfáradt.
Elalvás előtt most is a „Hétszínűvirág” mesét kérte. De alig kezdett bele anyukája a mesélésbe, Álommanó néhány szempillantás alatt Meseországba repítette. Ott állt a hétszögletű erdő kellős közepén, ahol egy óriás fa nőtt, ami szinte az égig ért. Ez a fa attól volt különleges, hogy csak hét falevél fejlődött rajta. A tetején pedig a különleges Hétszínűvirág pompázott, szirmain csillagpor ragyogott.
– De jó lenne közelebbről megnézni! – sóhajtotta.
Csoda történt, mert azon nyomban Szellőparipa állt elé, és kérte:
– Pattanj fel a hátamra, felviszlek oda!
– Jó lenne, de nem tudom szabad-e nekem? – vívódott Katica.
– Ilyen jó kislánynak persze, sőt, illik teljesíteni a kívánságát. Megérdemled! Hallottam az óvó nénitől, hogy segítesz a csoporttásaidnak öltözködni, rendet rakni. Gyere, induljunk! Ne félj, de azért kapaszkodj a sörényembe!
– Rendben! – kiáltotta vissza a kis kíváncsi lányka. “De azért a nyakában is megkapaszkodom”, gondolta magában. Ám mire megmozdult a keze, máris az egyik falevélre ereszkedett a paripája, ami az áhított virág közvetlen közelében lengedezett.
Katicát a látvány teljesen megbabonázta. Néhány percig meg sem tudott szólalni. Végül a Szellőparipa törte meg a csendet.
– Mondd csak, hogy tetszik?
– Jaj, ez olyan gyönyörű, hogy még életemben nem láttam ilyen szépet! – áradozott a kislány. – A szirma, a színe varázslatos! Kedves jó paripám, tudod, miért van rajta az a sok fénylő csillagpor?
– Azért, kicsi lány, mert az éjszakai vándoroknak segít mutatni az utat. Nemcsak szép, hanem hasznos is.
Katica összeráncolta a szemöldökét.
– Most már értem – tette hozzá felnőtt komolysággal az arcán.
– Kapaszkodj, mert indulunk vissza! – kérte a paripa.
A második szempillantásnál az ágyán ébredezett Katica, és azt kiabálta:
– Köszönök mindent!
Kinyitotta a szemét. Anyukája állt mellette, nem értette, mi történt. Nézett rá kérdően. Katica ennyit mondott:
– Jaj, Anyu! Láttam a „Hétszínűvirágot”!
Átkarolta a nyakát, közben a fülébe súgta:
– Szeretlek!
© Kovács Barbara illusztrációja