Lelkes Miklós: A nyúlról, aki nem tudta eldönteni magáról: katona-e vagy sem? (mese)
A mese meghallgatható itt:
Volt egy nagy nyúl. Kérdezte tőle egy fekete-fehér foltos macska:
– Te katona vagy?
A nyúl hebegett-habogott, nem tudta eldönteni. Azt mondta a macska:
– Nagyon barna a bundád, katonás. Háború lesz. Megmondta a gazdasszonyom, a halaskofa. Az mindent tud. Háborúban kell az igazoló papiros. Adok neked, hármat is. Ha valaki nem tudja igazolni magát, az háborúban nagy baj. Megmondta a gazdasszonyom. Az tudja!
A nyúl eltette a teleírt papirosokat, megköszönte. Éppen jókor. Hamarosan lövések hallatszottak. A nyúl elkezdett futni. Nagyon okosan, mert a lövésektől ellenkező irányba.
A hídnál megállította egy nagy kutya. A tábornok kutyája volt, és a háború hírére ezredessé léptette elő saját magát. Annyiban joggal, hogy művelt eb volt: tudott olvasni. A kutya ráüvöltött a nyúlra:
– Állj! Csatából vagy csatába?!
A nyúl nyöszörgött valamit, de, szerencséjére, a kutya azt értette ki belőle: a csatába. Ám, hogy műveltségét is megcsillogtassa, elvette az egyik papirost és felolvasta:
– Birka. Kétéves.
Elégedett volt. Némileg enyhültebben, de azért kellő hangvastagsággal parancsolt rá a nyúlra:
– Birka, kétéves! Előre a csatába!
A nyúl elnyargalt. Ám félóra múltán a város másik pontján támadt lövöldözés, és ezért visszafelé kellett futnia. A hídnál megint megállította a kutya, de az már nem emlékezett rá. A nyúl ijedten adta oda a másik papírt. A kutya hangosan felolvasta:
– Tehén. Tarka. Húsz liter tej naponta.
A kutya elégedett volt a papirossal, de azért – tekintélyének megóvása érdekében is – ráüvöltött a nyúlra:
– Tehén! Tarka! Előre a tejjel a csatába!
A nyúl futott is, ahogyan négy lába bírta. Ha ötödik lett volna, azt is beveti.
Egy óra múlva azonban, balszerencséjére, megint ott volt nagy durrogás, ahová elért. Visszafordult. A hídnál ismét megállította a kutya, elvette a nyúltól a még nála levő harmadik papirost. Felolvasta:
– Sóssziklafalvay Amália, Harcoshegyes Ferdinánd vezérezredes felesége. Húszéves.
Erre a kutya rögtön mézesmázos lett, miként gazdájától hasonló esetekben látta:
– Bocsásson meg, Tisztelt Méltóságos Asszonyom, de itt maraszt a kötelesség! Ám ott van, a hídhoz közel, a házunk. Tetszik látni? A kapu nyitva van. Érezze magát otthon!
A meghökkent nyúl, félénken bár, de odament a házhoz. Amikor látta, hogy a kötelességtudó kutya főkatona nem követi, be is ment. Nem találkozott senkivel, de a konyhában annál becsesebb valamivel: nagy fej kék káposztával. Azt gyorsan befalta, mert háborúban a káposzta léte, azaz megléte is bizonytalan.
Utána eliszkolt, ám még eliszkolás közben találkozott a macskával. Kérdezte tőle a macska:
– No, kiderült, hogy katona vagy-e vagy sem?!
– Az nem derült ki! – válaszolta a nyúl. – Ám annyi kijött a dologból: egyszer birka vagyok, utána meg tehén, még utána pedig Sóssziklafalvay Amália, Harcoshegyes Ferdinánd vezérezredes felesége.
– No, azért az is valami, ami kiderült! – vigasztalta őt a macska. – Az embereknek is több lábon kell állnia manapság. Így szokta mondogatni a gazdasszonyom. Az mindent tud. Illetve majdnem mindent, mert a múltkor hiába kereste nála egy főtábornok saját felesége igazolványát. Még az ágy alá is benéztek. Különben jó hírt közlök. Azt beszélik a halpiacon, hogy vége a háborúnak.
Nagy Ágnes illusztrációja