Lelkes Miklós: Négy gyümölcsfa (mese)
Kaszafogó Pista jóképű, kedves és erős legény volt, Rózsákatfürdető falucskában. Ha megfogta a kaszát, hullt a fű, vagy a beérett gabona – öröm volt néznie annak, aki látta!
No és micsoda gyönyörű kis gyümölcsöskertje volt!
A kertészkedéshez is nagyon értett. Olyan nagy szemű diókat termett a diófája, hogy arra mindenki nagy szemeket meresztett. A falubeli lányok, persze, Pistára is, de Pista szívét nem sikerült egyiknek sem megfognia.
Mondta is Masnis Juliska:
– Pista szíve kemény dió!
Juliska azonban végül megvigasztalódott Kisvarjús Karcsival, olyannyira, hogy már Pista gyümölcsöskertje nem is csalogatta.
Ám egyszer megjelent Pista kerítésénél egy olyan szép ismeretlen leány, hogy még Csontos, a kutya is elfelejtett ugatni nagy csodálkozásában, pedig az mindenkire ugatott, kire barátságosan, kire barátságtalanul.
Azt mondta a leány Pistának:
– Adnál nekem három szem diót a diófádról?
Pista nevetett:
– Három szemet? Mind az összes diót, ami a fán van, leverem, és neked adom! Meg még a diófát is!
Azt hitte a legény, hogy a leány csak három diót visz el, de az elővett egy nagy zsákot, mind beletette a levert diót, majd így szólt:
– A diófát vétek volna elvinnem, itt hagyom, de azért az enyém!
Meglepődött Pista nagyon, álmában sem gondolta volna, hogy a leány az összes diót elviszi. Ám az volt a legkülönösebb: nemhogy sajnálta volna a leánytól, hanem még igen örült is neki.
Mondta is Pista, saját magának, tréfásan:
Bolond szívem van, nagyon,
de, ha ez van, ráhagyom!
Szív győzött az ész felett.
Ész tanácsol, szív szeret.
Még aznap megjelent Pista házában egy fekete-fehér foltos macska. A farka fekete bundájú volt. Nem tudni, honnan jött, de Csontos, a kutya egyből belenyugodott, nem kergette el. A cica fel-le sétált, mindent megnézegetett, el sem ment többé. Pista Cecíliának nevezte el, és időnként megsimogatta.
Volt azonban Pista kertjében egy különös almafa is. Nagy volt a gyümölcse, piros arcú, és olyan édes, hogy jókedvű lett, aki evett belőle, emiatt egy öregember, Fűrész Lali bácsi, daloló almának nevezte a termését. Még különösebb volt azonban, hogy senki sem lopott ezekből az almákból.
Megjelent Pista kerítésénél egy olyan csúnya ismeretlen leány, hogy annak arcán még Csontos, a kutya is csodálkozott, olyannyira, meg sem ugatta. Ránézett Pistára, almát kérő szemekkel.
Azt mondta:
– Adnál nekem három szem almát az almafádról?
Pista mosolygott:
– Három szemet? Mind az almát, ami a fán van, leszedem, és neked adom! Meg még az almafát is!
Azt hitte a legény, hogy a leány csak három almát visz el, de az elővett egy nagy zsákot, mind beletette a sok almát, majd így szólt:
– Az almafát vétek volna elvinnem, itt hagyom, de azért az enyém!
Meglepődött Pista nagyon, álmában sem gondolta volna, hogy leány az összes almát elviszi. Ám az volt a legkülönösebb: nemhogy sajnálta volna a leánytól, hanem még igen örült is neki.
Mondta is Pista, saját magának, tréfásan:
Bolond szívem van, nagyon,
de, ha ez van, ráhagyom!
Szív győzött az ész felett.
Ész tanácsol, szív szeret.
Később a körtefa is termést hozott Pista kertjében. Nagy volt a gyümölcse, sárga arcú, és olyan jó ízű és álomillatú, hogy, aki evett belőle, az verset szeretett volna írni örömében. Emiatt Fűrész Lali bácsi versre ihlető körtének nevezte a termését. Még különösebb volt azonban, hogy senki sem lopott ezekből a körtékből.
Megjelent Pista kerítésénél egy olyan sánta és púpos ismeretlen leány, hogy annak bicegésén és púpján még Csontos, a kutya is csodálkozott, olyannyira, meg sem ugatta. Ránézett Pistára, körtét kérő szemekkel.
Így szólt:
– Adnál nekem három szem körtét a fádról?
Pista komolyan mondta:
– Három szemet? Mind a körtét, ami a fán van, leszedem, és neked adom! Meg még a körtefát is!
Azt hitte a legény, hogy a leány csak három körtét visz el, de az elővett egy nagy zsákot, mind beletette a sok körtét, majd így szólt:
– A körtefát vétek volna elvinnem, itt hagyom, de azért az enyém!
Meglepődött Pista nagyon, álmában sem gondolta volna, hogy leány az összes körtét elviszi. Ám az volt a legkülönösebb: nemhogy sajnálta volna a leánytól, hanem még igen örült is neki.
Mondta is Pista, saját magának, tréfásan:
Bolond szívem van, nagyon,
de, ha ez van, ráhagyom!
Szív győzött az ész felett.
Ész tanácsol, szív szeret.
Aznap a fekete farkú cica háromszor is Pista lábához simult.
Mi lett a diókkal, almákkal, körtékkel?
Hét ez csak apránként derült ki, és nem is minden szem gyümölcsről. A lányok azoknak adták falukban, városokban, akik megérdemelték.
A lányok?
Gyanú ébredezett Pistában. Miért örült ő mindhárom leánynak oly egyformán?
Azt mondta Pista a cicának, Cecíliának:
Egy lányt keresek, cicám!
Ám téged is viszlek ám!
Szív utakra, szó mi szó,
kell kedvesen nyávogó!
Feltarisznyált Pista, ölébe vette a cicát, és lóra ugrott, aki a Pattanjpatkós névre hallgatott.
Cecília, ha jó úton ment a ló, akkor nem nyávogott, de ha rossz úton. akkor igen.
Így mentek el három hegy mellett.
A negyedik hegyen picike kastély állt. Hát annak száz szobája nem lehetett, de négyszer három igen, és az is megvan, ha jól számolom, tizenkettő, ami testvérek között is egy tucat.
A pici kastély körüli kertben az a gyönyörű leány öntözte a virágokat, akinek úgy megtetszettek a nagy diók Pista fáján.
Azt mondta Pista a leánynak:
– Ha van Önnek csóktermő fája, kedves kisasszony, nem adna annak gyümölcséből hármat egy szegény legénynek, aki érdemtelen rá, de férjként még megérdemelheti?
Elpirult a leány, Napgyümölcsű Klára, olyan lett az arca, mint a pipacs, de az nem ártott a szépségének.
Nevetett, és azt mondta:
– Van ilyen fám, két ága van, a két karom, két gyökere, a két lábam, de biztos vagy benne te legény, hogy az én szívem gyümölcseit szeretnéd? Ha igen, akkor az összes gyümölcsét neked adom, de még magát a fát is!
Pista átölelte a leányt, és szedte, szedte a csóktermő fa gyümölcsét… Szedte? Valójában együtt szedték.
A lakodalom után azt mondta Pista:
– Asszonnyá lett kisasszony! Döntsön: kastélyban lakjunk, itt, vagy abban a parasztházban, ott, Rózsákatfürdetőn?
Azt mondta a leány:
– Itt is, ott is, mert ez a negyedik gyümölcsfa, ami most már a tiéd is, mindkét helyen jól érzi magát veled!
Hát, hogy a negyedik gyümölcsfának később milyen fenségesen gyönyörű termése lett. Úgy hívták: Kasza Évike, és de sok sikert aratott, kasza nélkül is!
Nem is csoda! Megtanult gyönyörűen rajzolni, festeni, verselgetni, hangszereken játszani, kertet gondozni, állatokkal beszélgetni, főzni-sütni – és még mennyi mindent!
Cecília, a cica, nagyon büszke volt mind a négyre: bundás önmagára, a szépséges Évikére, gyönyörű gazdasszonyára és jószívű, erős, bátor gazdájára. Ebben a sorrendben!
Váczi B. Nikoletta illusztrációja