Rumy Ágnes: Mese a királylány különös szemeiről (mese)

Megjelent: 2020. június 17. Kategória: Hangos mese, Mese, Rumy Ágnes

A mese felolvasva meghallgatható itt:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Ez a királylány igazán szép volt és okos, egy dolog volt csak, ami megkeserítette az életét, az, hogy a két szeme állandóan veszekedett egymással. Egyik hideg kék színben látta a világot, a másik meleg narancssárgában, és sehogy sem tudtak egyességre jutni! Így hát, ha reggel a kék szem győzedelmeskedett, kék volt aznap minden: a folyók, az ég, a fű, a palota, a narancs és még a csokitorta is. Ha a narancsszínű kerekedett felül, narancssárga volt a nap, Bodri kutya, a fák, a felhők, a víz és a feketerigó is a fán.

Nagyon megkeserítette ez a királylány életét, hiába hallott gyönyörű verseket, dalokat a színekről, ő bizony nem látta, csak egyszer kékben, egyszer pedig narancssárgában a világot. Bosszantotta ez a királylány apját, az öreg királyt is, ezért úgy döntött, versenyt hirdet. Az a rátermett legény, aki ki tudja békíteni a királylány különös szemeit egymással, elnyeri a lánya kezét.

Na, érkeztek is a legények a felhívásra! Jöttek északról, délről, a királyság minden szegletéből, hogy szerencsét próbáljanak. Hanem, miután megtudták, hogy hogyan is veszekednek egymással a királylány szemei, bizony, a legtöbben megfutamodtak. Három bátor legény maradt csak versenyben.

Első nap napkeltekor bement az első legény a királylányhoz. Aznap a narancssárga szem volt a győzedelmes, narancssárga volt minden, még a legény is.

– Gyere velem királylány, mutatok neked valamit! – mondta a legény.

A királylány vele tartott, és ellovagoltak egy hatalmas, kék vizű tóhoz. Víztükre csak úgy csillogott a fényben, és a tó közepén vékony aranyhíd futott végig a felkelő nap sugaraiból.

– Nézd csak, királylány, látod a gyönyörű kék vizet és rajta a narancssárga sugarakat?

– Jaj, kedves legény, nem látom bizony én! Csak egy nagy, narancssárga tavat látok.

A királylány hiába tekintett erre-arra, csak narancsszínű volt körülötte minden. A legény csalódottan búcsúzott.

Második nap alkonyatkor bement a második legény a királylányhoz. Aznap a kék szem uralkodott, kék volt minden, még a legény is.

– Gyere velem királylány, mutatok neked valamit! – mondta a legény.

A királylány vele tartott, és kilovagoltak egy nagy gyümölcsös kertbe. A kert tele volt narancsfákkal, amin óriási, érett narancsok lógtak. Narancssárga héjuk félig narancssárga, félig kékes fényben játszott, ahogy ment le a nap, és rájuk borult az alkonyat.

– Nézd csak, királylány, látod a szép nagy narancsok héját? Narancssárgák meg kékek is.

– Jaj, kedves legény, nem látom bizony én! Csak óriási, kék gyümölcsöket látok.

A királylány hiába szemlélte a narancsfákat, egyedül kék színű volt körülötte minden. A legény csalódottan búcsúzott.

Harmadik nap várta a királylány a harmadik kérőt, de az nem érkezett! Csak annyi üzent: „Amikor itt lesz az ideje, megyek hozzád, szép királylány!” A királylány így hát várt. Várta a legényt negyedik nap, ötödik nap, de az nem érkezett. Várakozott hatodik nap, hetedik nap, de csak nem jött.

Két hét elteltével nagy eső zúdult a királyságra. Csak esett egész nap, egész éjszaka, mintha dézsából öntötték volna! Másnap reggel még mindig csepergett az eső, de már elállni látszott. Hirtelen kopogtattak a palota ajtaján! A harmadik legény volt az.

– Gyere velem gyorsan, királylány, mutatok neked valamit! – mondta a legény, azzal kézen fogta a királylányt, és kiszaladtak a palota kertjébe.

Az eső lassan elállt, és a felhők mögül előbújt a nap. Az égen kirajzolódott egy gyönyörű szivárvány!

– Nézd csak királylány, ott egy szivárvány! – mutatta a legény.

A királylánynak szeme-szája nyitva maradt. Ő még ilyet sohasem látott! Volt benne égő vörös, narancssárga, citromsárga, zöld, kékek és ibolyaszín. Hétféle szín együtt! A két szeme annyira elcsodálkozott a szivárvány láttán, hogy elfelejtettek még veszekedni is! Megbékültek egymással, nem vitáztak többé. És a királylány hirtelen meglátta a lángoló vöröset, a halvány citromsárgát, az üde zöldet, és a békés ibolyaszínt! Nem győzött csodálkozni.

– Hát ez csodaszép! – kiáltott fel.

Az öreg király annyira megörült, hogy lánya látta végre a színeket, hogy még aznap el is jegyezték egymást a királylány és a rátermett legény. Nagy volt a boldogság az egész királyságban.

A királylány azóta is gyönyörködik mindenben: a kék vizű patakokban, a narancssárga barackokban, a vörös szőnyegekben a palotában, a sárga rigókban, a zöld tisztásokban, az ibolyaszín virágokban. Sőt, nemcsak ezekben, hanem megcsodálja a fényes, barna bútorokat, a fehér paripákat és a fekete bőrcipellőket is! A két szeme azóta is békességben, boldogságban él egymással, ahogy ők is a legénnyel!

© Gebhardt Nóra illusztrációja