Saleh Selim és Saleh Mirjam: A két kis manó története (mese)
Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertes írása.
Írták: Saleh Selim (5 éves) és Saleh Mirjam (7 éves).
Egyszer volt, hol nem volt, volt két kis manó. A két kis manót Mirjamnak és Selimnek hívták.
Egy szép őszi napsütéses reggelen a két kis manó kitalálta, hogy a kertben fújjanak buborékokat. A szél hintáztatta a faleveleket, a fákról ringatózva hullottak alá a sárga, és piros levelek. Tökéletes volt az idő a buborékfújáshoz. A színes buborékok szerteszét repültek a levegőben. A két manó nagyot kacagott. Szebbnél szebb színes gömbök szálltak az ég felé. Kis ideig keringtek a levegőben, majd szétpukkadtak.
Ez a két kis manó nagyon szerette az édességet, azon belül pedig a csokoládét, de anyukájuk ezt nem mindig engedte, mert féltette nagyon az egészségüket és a fogukat. Gondolták, reggeli után kérnek az anyukájuktól egy kis csokoládét, mert a nagy buborékfújásban igencsak megéheztek ezek a manók.
Gyorsan hívták is az anyukájukat, és nagy nagy bociszemekkel néztek rá:
– Anyu, kaphatunk egy kis csokoládét?
Anya így felelt:
– Rendben,de csak egy keveset, mert a múltkor is megfájdult a pocakotok.
A gyerekek ezt válaszolták:
– Jaj, Anyu, miért is fájna?
Megkapták a csokoládét, amit persze egy szempillantás alatt be is faltak, és pár perccel később megszólaltak:
– Anyu! Nagyon fáj a hasunk!
Szerencsétek, hogy itt van a nagymamátok, és kaphattok az ő csodálatos csillagporából. Ezzel biztosan megszűnik a hasfájásotok – mondta Baba nagyi.
Baba nagyi adott a két kis manónak egy kanálnyit a csillagporból, és máris megszűnt a hasfájásuk. Újra elkezdték a buborékfújást, és azt vették észre, hogy ezek a buborékok csak nőnek és nőnek. Mirjam kitalálta, hogy próbáljanak meg beleülni a buborékba, és repüljenek fel az égbe a felhők közé.
– Zseniális terv! Induljunk máris!– örvendezett Selim.
Mindketten beültek az óriási buborékba, ami lassan lassan felemelkedett velük a levegőbe. Nagyon izgatottak voltak, hiszen megindultak lassan az ég felé. Repültek, mint a madarak. Örömükben tapsikoltak és kacagtak. Hirtelen feltámadt a szél, és a manók nagyon megijedtek. A szél megpörgette a buborékot, durván lökdöste, össze-vissza forgatta; úgy megszédültek, hogy azt sem tudták hol vannak. Szembeszállni nem tudtak a széllel, mert az sokkal erősebb volt náluk.
Amikor a szél egy pillanatra megállt, Selim kihúzott a zsebéből egy kis faágat, és kidurrantotta a hatalmas buborékot. A két kis manó sikongatott, mert nagyon megijedtek, hogy vajon hová fognak esni. Szerencsére sikerült a kertjükben a gumiasztalra pottyanni, így sérülés nélkül megúszták az esést.
Nagy izgalommal mesélték a szüleiknek és nagymamájuknak, hogy mi is történt velük csokievés után, és megfogadták, hogy többet nem fognak ennyi csokoládét enni.

Dömötör Szilvia Luca illusztrációja